Nem túl gáz a helyzet?

igazából senkivel nem tudok normális emberi kapcsolatot kialakítani, mert képtelen vagyok, csak a családtagjaimmal vagyok ugy el. amióta elköltözött a legnagyobb tesóm, állandóan beteg vagyok, szégyellem kimodnani de ő a legjobb testvérem , őt kedvelem a legjobban,és hogy nincs itt teljesen megbolondulok, lassan saját családja lesz, és már semi nem olyan mint régen volt :( :( teljesen megváltoztam, egy idióta majom lettem hogy nem foglalkozik velem egy szemernyit sem :''''((állandóan amiatt sírok hogy emnnyire hiányzik, jobban szeretem mint a szüleimet egy igazi példakép csak jó tulajdonsága van, és annyira hiáynzik hogy hihetetlen.

.. és csak ő volt az akivel játszottam meg tanultam tőle sok mindent a makettezésről.

viszont soha nem voltak barátaim, soha, még oviban meg áltiskolában se és középsuliba sem.

általában ugy van hogy odajön hozzám valaki , pár hétig beszélünk 1-2 órát naponta, hetente, aztán támad egy olyan érzésem hogy nem vagyok szabad ember, és nem csinálhatom azt amit akarok mert van itt egy személy aki napi-heti szinten leköt.. igazából nem tudom elmagyarázni ezt az érzést, és ilyenkor mindent elkövetek hogy lekopjanak rólam. ez kicsit olyan mintha bunkó lennék de nem azért csinálom, jó korábban azért csináltam, de most már nem azért, hanem mert ugy érzem hogy korlátozni akarnak, és jobban szeretek saját magam lenni, eléggé céltudatos vagyok, és ezért arrogánsnak ,egoistának néznek, sokan el is fordulnak tőlem, mert félreértenek. viszont annyira rossz amikor megkérdezik hogy ki a legjobb barátod ??? nem mondhatom azt hogy senki...