Az öngyilkosság a kiút? Nem bírom! SOS!

Az első kommentet egyébként közvetlen a kérdés után írtam, bocs ha kicsit kemény volt.

Én nem a Megasztárra tenném az életemet semmiképp. Egy ilyen televíziós műsor, pláne a belőle szerezhető hírnév kiszámíthatatlan. (Mellesleg az énekesi pálya is.) Jellemzően az a 15 perc hírnév amit itt mások mondtak, ha megmaradsz benne akkor is egyszer fenn egyszer lenn.

"Mikor anyu szemét dobta ki."

Hogy mit csinált???

Szia!

Én is hasonlóan érzek. Pedig csak 16 vagyok. Az emberek, még ha csak egy-két évvel is idősebbek, mint te, akkor is lenéznek, meg dedós, stb. Nem mindenkinek vannak problémái, vagy pedig könnyebben megoldják, mint más. Ezért nem kell elítélni mást.. Egyébként meg a depresszió egy betegség.

Én szívesen lennék a barátod, bár hogyha nem érzed szükségét, akkor bocsánat, felejtsd el. Csak, nekem nincs egy barátom se.

Én pl. ezért vagyok depis, valószínűleg itt mindenkinek van legalább egy barátja, nem tudjátok, milyen sz@r, ha nincs egy se.

Nekem sincsenek barátaim, de figyelj, nem számít nekem, jól elvagyok nélkülük. Van egy blogom, abba leírom minden érzésemet, levédettem(=nem olvashatja el senki). Ő az én barátom, ennyi, valaminek leírtam a problémám, és az örökre titok marad. Kitűnő tanuló vagyok, nem sokára megyek kémia-biológia szakra középsuliban, gyógyszerész leszek, menő leszek az életben. Ennyi számít. A jövő. Sosem érdekelt a jelen, és már nem is bánom, hogy sosem éltem a pillanatnyi örömöknek, még ha ezek is tesznek boldoggá minket. A magány meg is hozta az eredményét: tudok varrni, tudok angolul, németül, és franciául anyanyelvi szinten(mert ugye sok időt töltöttem egyedül). Csak meg kell találnod azt, ami téged egésszé tesz, s majd egyszer ez a dolog egy ember lesz, nem kell elsiettetni.

13/L (bár már kezdem bánni, hogy ezt leírom mindenhova, mert utána már sosem számít a véleményem.)