Van esélyem a boldogságra? :/

# 20/20

buddhizmus nem egyféle van, hanem sok változata, másrészt egy buddhista megtagadhatja magától az érzelmi szükségleteit, de attól nem lesz boldogabb, és ennie is kell.

buddha a maga idejében nagy felfedező volt, mikor rájött, hogy a boldog ember nem koplal, de azóta eltelt pár ezer év, és érdemes lenne újabb irányzatok után nézni, vagy ami még fontosabb: gondolkodni és saját elképzeléseket alkotni.

addig nagyon romantikus dolog a buddhizmus, amíg jobban bele nem ásod magad, és nem kezdesz el gondolkodni a dolgokon.

persze ettől függetlenül szimpatizálhatsz vele, nem akarok senkit sem megtéríteni, csak szerintem nincs bizonyíték arra, hogy létezik lélekvándorlás, és szerintem az önsanyargatás/megtartóztatás sem hoz boldogságot, ezért úgy kellene élnünk, hogy csak egy életünk van, hogy jól érezzük magunkat.

# 22/22

nem figyeltél

a buddhizmus, vagyis inkább gótama sziddhárta, abban volt úttörő, hogy gyakorló aszkétaként kijelentette, hogy az aszkétizmus nem vezet megvilágosodáshoz és boldogsághoz. tehát buddha eleinte gyakorolta, később elvetette az aszkétizmust, ami abban a korban "divat"/meghatározó eszme volt a spirituális elképzelésekben.

legalább is ami a koplalást illeti, erős különbségek figyelhetők meg. ugyanakkor ő személyesen nem fogadta el a nők szerepvállalását a buddhizmusban, hátrahagyta családját, a szexualitást hátráltatónak tartotta, és a visszavonultságot, meditációt tekintette helyes életvitelnek.

ezért mondom, hogy ha tényleg érdekel, és utánakutatsz, akkor rájössz, hogy mi valójában a buddhizmus(és mi nem), és nem ilyen idealizált nyugaton körbehordott közhelyeket hozol fel, mint az élet tisztelete, meg az arany középút, főképp, hogy az aurea mediocritas horáciusz alkotása volt, de ha ettől el is tekintünk, a buddhizmusnak semmi köze az arany középúthoz, a buddhizmus lényege a vágyaktól való megszabadulást jelenti. és még ha ezt is tisztábaraktuk, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban minden helyzetben léteznek szélsőségek, és arany középút?

mindaddig ezek nagyon szépen hangzanak, amíg 2 film között fórumra írkálunk, de amint évszázatos tapasztalatok, életvitelek állnak mögötte, már kevésbé. csak hogy legyen képed egy buddhista napjáról, egy buddhista szerzetes tartózkodik a szexualitástól, az erőszaktól, legfeljebb edzi a testét és gyakorolja a harci technikákat, az étele, amit eszik szinte tökéletesen íztelen (többnyire üres rizs), élete nagy részét a szent szövegek tanulmányozása és meditálás teszi ki, a koldulás, a kolostor körüli feladatok elvégzése. nem buli, haverok, meg az élet tisztelete. bár alapvetően a buddhizmus nem tiltja meg ezeket, mégis károsnak ítéli ezek megélését, avagy a rájuk érzett vágyat. csak hogy pár példát hozzak fel. és itt most eltekintek azoktól a világi "buddhistáktól" akik szokásos közösségi életet élnek és tradicionálisan, vagy kulturálisan, de semmiképp sem vallásosan buddhisták.

bizonyos dolgokról való lemondás nem segít minket más bizonyos dolgokban való sikerünkben. az, hogy például egész életeden át kerülöd a nőket, legalább szexuális értelemben, egyáltalán nem segít neked abban, hogy jobb ember legyél, vagy akármi is a célod. sőt, ellenkezőleg: a legtöbb örömforrás segít abban, hogy hatékonyabban dolgozzon az ember. ott van például az alvás. lehet hangoztatni, hogy az alvásra való vágyunk csak perverz, önpusztító dolog, de létszükséglet. bár nem ilyen szintű, de hasonlóan (ésszerűen)természetes ösztön például a társas érintkezés, szexuális igények, öröm keresése. és például amikor valaki szerzetessé válik, nem az arany középutat keresi, hanem nagyon is az alsó szélsőséget.

a magasabb szintnek meg nincs sok értelme, ha megszűnik ember lenni, és inkább csak meditáló robot. ha valakinek ez kötelesség, és nem érzi valóban boldogabbnak magát ettől, akkor csak elpazarolta az életét. és tekintve, hogy társadalmi/kulturális nyomásra befolyásolható az ember igénye, értelmét veszti a vizsgálat alá vetés is.

szóval csak akkor van értelme ilyenekről beszélned, ha van háttérismereted.

ha tényleg érdekel a téma, olvasd el például a három kosarat [link]

remélem érthető már, hogy miért nem valós/életképes/igaz elképzelés a buddhizmus, és miért nincs olyan ember, aki megszabadult a vágyaitól, nem befolyásolja semmi.

az önfegyelemmel, fejlődéssel nincs gond, amíg nem akarják megmagyarázni nekem álszent és erőltetett mosollyal, hogy bolond vagyok, amiért nem hiszek benne, hogy a dinoszauruszok más bolygókra reinkarnálódtak, és hogy következő életemben nyúlnak fogok születni, mert élvezem a szexet. nem beszélve a buddhizmus lámakultusz vonaláról, ahol állítólag ugyanazon személyek puszta jóindulatból születnek újjá a földre.

no mindegy, ez volt a rövid magyarázat, tényleg nem akarok belemenni, és szerintem nincs is olyan háttérismereted, hogy beszélgessünk erről. az eddigi véleményed alapján elég naiv embernek tartalak, ami többnyire tudatlanságból/tapasztalatlanságból ered. ez nem baj, sőt, a remény(vágy a jobbra) jó motivációs eszköz, de ha nem vigyázunk a valóságra, megüthetjük a bokánkat.