Ebben az esetben véget vetnél az életednek?

Üdv a klubban tesa! ;) Pár dolog eltér az életünkben, pl én 30 vagyok, de sok más dolog mégis megegyezik. Ja és én mégsem adom fel...tudod küzdve küzdj és bízva bízz! ;)

Az öngyilkosok mind gyávák élni. Ne légy gyáva ember! Nyuszi vagy McFly? :D

Ne aggódj, én elmúltam 30 és még érettségim sincs. Ahogy munkám és párom és lakásom sincs. Semmim sincs. Te mehetsz iskolába, legalább megpróbálhatod. Nekem bezártság és tömegiszonyom van, nem tudok megmaradni egy iskolapadban ,de egy irodában sem (munkahely). És a poén kedvéért tegnap meg ma irtó sz*r napom van, semmi sem sikerül! Szóval, irigyellek, neked többed van mint nekem. És még így sem akarom megölni magam. Illetve pontosítok: már nem.

Bár felmerül a kérdés, hogy miért nem, hisz senkinek nincs haszna belőlem. De azért sem!

Ahogy előttem is mondják, alapjában kellene változtatni a hozzáállásodon. Nem negatívan kellene hozzáállnod, hogy neked úgy sem sikerül, hanem úgy, hogy igenis, meg fogod csinálni.

Sajnos van egy olyan hatalmas hibám, hogyha valamit meg tudok csinálni, akkor azt alapvető képességnek tartom minden embernél. Ezért mondom, hogyha egy elcseszett egyetemi év után, mikor majdnem kicsúsztam államiről, behoztam a lemaradásom, és két félév alatt megcsináltam négyet mérnökinfó szakon, a legkeményebb egyetemen az országban, akkor bárki más is képes lehet erre. Egyszerűen csak küzdeni kell, minden energiád arra fordítani, amit csinálsz, nem tanulni kell megtanulni, hanem tanárknét gondolkodni, így az anyagnak csak azt a kis hányadát kell megtanulnod, amit elvár tőled. Egyszerűen csak menni kell előre minden egyes nap, akkor is, ha néa úgy érzi az ember, hogy beledöglik, mert túl sokat vállalt, akkor is, ha nincs egy percnyi szabadideje sem, ha aludni sincs ideje, akkor is csinálni kell, mert máskülönben nem lehet érvényesülni. Nem kedv kell, hanem akarat, méghozzá nagyon sok. Ha valamit igazán akarsz, akkor képes is leszel elérni.

Az öngyilkosség a gyávák módszere, azoké, akik nem mernek szembenézni a gondjaikkal. Ezért mondom, hogy ne legyél gyáva, hanem emeld fel a feneked, és nézz szembe a feladatokkal, amik előtted vannak! Állíts fel egy fontossági sorrendet, aminek megfelelően ütemezed majd az idődet. Nem írtad, mennyire fontos számodra a szabadidő, de mindekénpp abból kel majd feláldonod, nem ritkán az egészet, ha el akarsz érni valamit a szakmádban.

pont az a bajod, hogy azt hiszed, hogy csak az viszi valamire az életben, akinek 6 diplomája van. Nekem érettségim van és OKJ-s vizsgám, de nem a szakmámban dolgozok, mégis nettó 150-et keresek. Férjhez mentem, babát tervezünk, pedig lakásunk sincs. Hát, akkor mi a megoldás? Csoportos öngyilkosság természetesen. Írtad, hogy hülyén és magányosan fogsz meghalni. Hát, hülyén biztosan, már ne is haragudj, ezt sem én mondtam. A férjem most utazik a volt barátnője öccsének a temetésére. 20 éves volt apám, érted??? 20!!!!!!!!!!!

A szívével volt gond, nem volt donor. Nem akart meghalni, te meg rinyálsz, mert nincs szakmád. Öcsém... ilyenkor azért ki tudok akadni...