Miért nem vagyok jó semmire?

Most fogom befejezni az iskolát. És az elmúlt napokban megpróbáltam számot adni magamnak az elért teljesítményemről, így a felnőttkor kapujában. Az eredmény nulla: nem értem el semmit sem, nem tudok semmit se, egyszerűen olyan haszontalan vagyok. Gyerekkoromban tanultam zenét és énekeltem. 4 év után feladtam, mert teljesen tehetségtelen voltam benne. Jártam rajzra: nem tudtam sokáig fejlődni. Sosem voltam jó sportoló, rossz a mozgásom, rossz ránézni. Technikából és infóból meg akartak húzni általánosban, mert annyira nem volt hozzá érzékem. A matekkal és a nyelvtannal még most is hadi lábon állok. Folyton seggelek, de kezdek beleunni az egészbe. Az intelligencia hányadosom a béka segge alatt található 5 méterrel. Talán ezen még túl is tenném magamat, ha legalább az érzelmi intelligenciám fejlett volna, de sajnos az is fejletlen. Hamar kiborulok és nehezen bírom a stresszt és az emberekkel sem tudok normálisan elbeszélgetni. A kinézetem pedig a legelkeserítőbb, hozzá pedig még stílusérzékem sincs. Az egyetlen dolog amiért hálát adhatok, hogy van egy szerető családom és néhány barátom, akik a rengeteg hibám dacára elfogadnak. Azonban én nem tudok megelégedni azzal amivel erre a Földre küldtek. Imádom a művészeteket és csodálom az igazán okos embereket, de emellett folyamatosan fortyog bennem az irigység feléjük, mindig azt kérdezem ilyenkor magamtól: ha ő igen, akkor én miért nem. Mindig ott van az érzés bennem, hogy én is ezt akarom csinálni, hogy sikereket akarok és elismertséget, de eközben mást sem csinálok, mint ülök a Tv előtt vagy internetezek, harsogok néhány üres közhelyet, hogy legalább néhány ember okosnak, különlegesnek találjon. Közben pedig azt kívánom, hogy bárcsak elsüllyednék jó mélyre a földben, mert gyűlölöm magamat, minden rohadt percben, mert nem lehetek olyan, amilyen lenni akarok. Félek a jövőtől, mert nem látok semmi fényt benne, mert tehetségtelen és ronda, gonosz ember vagyok és ha 100 évvel korábban születtem volna, már rég halott lennék. Nem értem, miért élek, ha tehetségtelen vagyok és nincs bennem elég erő a túléléshez. Mire jó egy olyan ember, aki alkalmatlan az életre? Hogy találhatnám meg esetleg az a részét önmagamnak, ami talán érdemessé tesz a létezésre?