Adnátok gyakorlati tanácsot egy nőnek aki (többi lent)?

Először az anyagi függést szüntesd meg. Azért ezt, mert ez a legegyszerűbb, és ha látod, hogy megállsz a saját lábadon, az önbizalmat ad.

Ha már elkezdett nőni az önbizalmad, akkor válj le a szüleidtől. Költözz el, oldd meg az életed. Nem lesz egyszerű, de meg tudod oldani. Kb. havi 80 ezerből meg tudsz élni, ha ennyit fixen keresel, már jó vagy.

Ha nincs párkapcsolatod, akkor van szabadidőd. Munka mellett kezdj el valamit tanulni, vagy vállalj másodállást. Mindkettő előre visz. Próbálkozz többféle területen, hátha valamelyik megtetszik. De ne erőltesd, ha valami nem jön be, hagyd a fenébe és válts. Idővel megtalálod, amivel szívesen foglalkozol.

Ha megvan, mivel foglalkoznál, akkor 200%-kal állj rá arra.

A párkapcsolat és a barátok olyan dolog, amit nem lehet tervezni, erőltetni. De ha egyenesbe jössz saját magaddal és nem otthon gubbasztasz, akkor már csak annyi kell, hogy legyél kedves az emberekkel, és meglátod, lesznek barátaid is, udvarlóid is. Aki ugyanis rendben van önmagával és kedves, az vonzó az emberek számára. Tényleg :)

Ameddig a szüleimmel laktam, nem volt egy állandó pont rajtuk kívül az életemben.

Voltak párkapcsolataim, de egyik sem tartott 1 évnél tovább. Pedig mindent megtettem, hogy jó legyen. Viszont az otthoni dolgok, apámmal való dolgaim nagyon befolyásolták az életemet.

Dolgozom 18 éves korom óta, mellette szakmát csináltam 2 évig. 19 évesen jelentkeztem főiskolára és szerencsére fel is vettek. Ennek a hátránya az lett, hogy éjjel-nappal dolgoztam, hogy a tandíjra valót összehozzam, ami félévente 150ezer forint. Persze, levelezőre jártam, ahová el kellett jutni, így 2 hetente még kifizettem a vonatot is, ami diákkal is 4ezer forint volt. Plusz még enni is kéne valamit.

Emellett havonta 30ezret adtam haza + a mobil számlám összegét.

Na, akkor 80ezer forintos fizuból szinte semmi se marad, mert én bevallom őszintén szerettem mulatni. Szerettem a barátaimmal elmenni az éjszakába és élni is kicsit, ha már fiatal voltam állítólag.

Na, itt volt apámmal a gond. Szerinte, aki hajnalban jön haza, az egy k*rva.

Nem mindennap és nem is minden héten jártam el, hanem havi 2 alkalommal!

Ahhoz engedélyt kellett kérnem, hogy a munkatársaimmal elmenjek moziba. Be kellett jelentenem, ha nem mentem haza egyből a munkából, hanem esetleg beültem kocsmába dumálgatni barátokkal/munkatársakkal!

A munkahelyi vacsorára nem mehettem el, mert büntetésbe voltam 2 hétig amiatt, mert a fizetésemből nem tudtam hazaadni, mivel 3 hétig tüdőgyulladással feküdtem otthon.

De a táppénz is mókás volt! Nem lehettem otthon, mert nem lehetek beteg! Ugyanis akkor lógok és felelőtlen vagyok!

Ráadásul ha ő hazajön munkából délután EGYKOR (!!!), akkor senki ne legyen otthon és őt senki se zavarja.

Szóval, nem volt egyszerű a dolog.. SŐT!!! De nyelnem kellett, mert nem volt hova mennem. Nem volt senki állandóm, akivel összetudtam volna költözni. Nyilván a legjobb barátnőm meg nem hagyja ott a párját, akivel együtt élt, hogy velem élhessen..

Albérletre meg nem volt pénzem, a fenti okok miatt!

Apám mindig azt mondta, hogy ez az Ő VÁRA! És az ő parancsai élnek itt...

Na, aztán megismertem a férjemet! Ahová főiskolára járok, ő ott lakott. Egy éjszaka találkoztunk a városban. Hónapokon keresztül beszélgettünk, ismerkedtünk. Végül odáig jutott a dolog, hogy alig vártuk már, hogy újra találkozzunk, hogy beszélgessünk msn-en, hogy a másikunk hazaérjen munkából, stb..

Aztán összejöttünk, együtt voltunk 4 hónapja, amikor azt mondta, hogy költözzünk össze albérletbe.

Minden csodás volt, nem voltam feszült, boldog voltam. VOLT ÉLETEM!!!

1 éve lehettünk együtt, amikor terhes lettem, terveztük!

Tavaly házasodtunk össze, a lányunk lassan 2,5 éves! Sosem éreztem ilyen szabadon és jól magam!

Ha a férjem nem jön az életembe, akkor rövidtávon öngyilkos leszek!

De most minden jó, minden problémám megoldódott, mind szellemileg, fizikailag, érzelmileg.

Egyébként azt tudni kell, hogy gyomorfekélyem volt sokáig. Elég súlyos volt..aztán amikor minden megváltozott az életemben, elmúlt.. nem tudom hogy, de jobban lettem és semmi bajom, makk egészséges vagyok!