Nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Két évet pazaroltam el. :/ Szerintetek?

Szóval:nagy vonalakban arról lenne szó ,hogy 21 éves múltam ,kb. kettő és fél éve érettségiztem le.Azóta egyszerűen ,mintha csak egy "rémálom" lenne az életem ,amiből úgy érzem ,hogy nem sokára felébredek ,de mégsem.:(

Ez az egész tudom ,hogy az én hibám ,mert eléggé akaratgyenge ember is vagyok,sajnos.:/

Nem arról van szó,hogy nem érdekel semmi ,csak nem túl sokáig ...

Először úgy volt,hogy kimegyek Angliába a barátnőmmel együtt,aztán mégsem mert beijedtem.Utána úgy volt ,hogy fogtechnikusnak tanulok tovább,mert valamit mégis csak muszáj,ha már itthon maradtam.Aztán rájöttem,hogy engem ez az egész abszolút nem érdekel.Utána jött az ,hogy óvónőnek ,mert nagyon szeretem a gyerekeket.Sajnos elsőre nem vettek fel.Aztán megint felmerült,hogy kimenjek a barátnőmhöz Angliába ,de megint olyan hülye voltam,hogy visszaléptem.Utána elkezdett érdekelni a szociális pálya ,de arról nagyon sokan lebeszéltek ,és beláttam ,hogy sok mindenben igazuk is volt.Most ott tartok ,hogy nem tudom mit csináljak.A nyelvet elkezdtem tanulni ,mert világot mindenképpen szeretnék látni ,és ahhoz ugye ez elengedhetetlen.A legnagyobb álmom az ,hogy megismerjek más ,keleti kultúrákat ,akár ott önkénteskedni.Arra gondoltam,hogy kimegyek Angliába babysitterkedni ,hogy az idő alatt a nyelvet is tanuljam,mert most tanulgatom ,de vhogy azt érzem,hogy ,ha kint lennék ,és rá lennék kényszerülve a nyelvre ,sokkal jobb lenne,bár a nyelvtant ,-meg amit most tanulok- ,jó megtanulni ,mert ,ha kimegyek ,nem akarok helytelenül beszélni...

Viszont ma megint elbizonytalanodtam ezt illetően( nem is lennék én ,ha nem így lenne :D) és elgondolkodtam ,hogy egy papír mégis csak kellene ,és még most amíg fiatal vagyok. Az óvónői pálya még mindig nagyon érdekelne ,és arra gondoltam ,ha elvégezném ,és egyszer megvalósíthatnám az álmomat ,hátha kint nagy szükség lenne önkéntes óvónénikre.

Nem tudom...

Előre is nagyon köszönöm ,ha valaki ad tanácsot!