Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Épp a "harc a világ ellen" krsrzakban (14 éves) vagyok.

Viszont a korombeli lányok nem olyanok mint én.

Én úgymond önbizalomhiányban szenvedek és eléggé szégyenlős vagyok. Ők viszont az ellentétek. Evvel nincs nekem semmi bajom , minden ember más , viszont azt vettem észre hogy ez kihat az eredményeimre. Egy olyan társaságon belül , ahol mindenkit ismerek és mindenkivel jóban vagyok ott általában mindig a középpontban vagyok , szerepelek , viccelődök. Viszont amikor egy olyan társaságba kerülök ahol az embereket max facebook-ról ismerem hallgatok , mint sz.ar a fűben. Egyszerűen nem tudok barátkozni , nemis barátkozni hanem csak úgy odamenni , hogy megkérdezzem szia mitcsinálsz? hogy vagy? . Félek , hogy szemberöhög az adott illető , hogy mit akarok én tőle , félek , hogy kinevet azért , hogy most épp a cipőm színe nem talál a nadárgoméval , vagy csak nem tetszik neki a külsőm.Túlságosan érdekel a véleménye , hogy mit gondol rólam.. Egyszerűen ezek a dolgok megakadályoznak. Most viszont felvételi lesz a diák szinjátszó körben és nagyon szeretnék benne lenni , tagja lenni ( szinjátszás közben egyáltalán nem érdekel senki , senki véleménye , akkor jól érzem magam . megjegyzem nem vagyok valami "NAGY" színész , de azért elég jó). Evvel az a gond , hogy egy olyan társaságba kerülök , ahol kb az összes emberrel ismerősök vagyunk facebook-on. Élőben nem is köszönünk , még egymásra sem nézünk. Félek , hogy nem felelek meg nekük , az elvárásuknak. A felvételi pedig az egész társulat előtt lesz. EZ borít ki a legjobban , de gyerekkori álmom , hogy benne legyek ebben a csoportban. Miért van ez? Miért vagyok ilyen "HŰLYE"?

És még azt szeretném megkérdezni , hogy miért van az , hogy mikor az emberekkel beszélgetek egyszerűen nem tudok a szemükbe nézni.? Még a szüleim , barátaim szemébe sem.

Általában ha beszélgetés közbe szembe nézek az illetővel kipirulok , iszonyatosan zavarba jövök , elkapom a fejem és nyomban lezárom a beszélgetést. Miért van ez?