Miért nem jött össze az életem? 29 / f

"Jah, szóval köszönöm a tanácsokat, azért nagyon kíváncsi lennék, ha a lelkes tanács-osztogatók, a huszas éveik elején

nagy bölcsességükben, az én helyemben lennének, akkor is ilyen bölcsek lennének."

1. Egy igen fontos tényezőt hallgattál el, ez után pedig nem fair nekünk (az önzetlenül segíteni próbálóknak) a fejünkhöz vágni, hogy rossz tanácsokat osztogatunk.

2. Amit írtam, az független attól, hogy mik a betegségeid, mi az állapotod akármilyen téren is.

Leírom újra a lényeget:

Igazi büszkeség és önbizalom csak vállalásból, csak krízisek megoldásából születik. A saját boldogságodért neked kell tenned. Igaz volt ez mindig, mindenkor és mindenkire. Kinek a maga közegében, állapotában, korában, helyén és lehetőségein belül.

"A legszebb hogy ezek nem azért vannak mert én így akarom, hanem mert nem tudok rajtuk változtatni."

Akkor a változtatás várt mértékét kell igazítanod magadhoz. Így nem az a cél, hogy te legyél a társaság középpontja, hatalmas csajozógép legyél és empatikus legyél mindenkivel szemben. Nem kell. A saját határaidon belül keresd meg a saját kis céljaidat és pont az előző hozzászólásom utolsó mondata most már így hatványozottan igaz: a saját életedet kell élned és nem másét. Ne őket nézd, hanem magadat. Mindenki más lehetőségekkel, más paraméterekkel, más környezetben, más időben, korban, térben, országban, más adottságokkal születik. A sajátjaidból kell kihozni azt, amit ki lehet. Ennél többet nem is tudsz tenni, de nem is kell.

"fizikaliag egészséges, senkinek egy hajszálnyi megértése / empátiája sincs felém, nem értik miért nem tudok dolgokat úgy csinálni mint bárki más"

Én pl. megértéssel viszonyulok hozzád (ahogy eddig is). Meg kell keresned azokat az embereket, akik szintén így tesznek.

A 20-as 21F jókat mondott. A sport például nagyon jó ötlet. Az segít az ember közérzetén, csak nehéz sokszor rászánmod magad. De ne gyúrni menj, s ne azért, hogy szexibb legyél a csajoknak. Menj el valami sportegyesületbe, ahol emberek vannak, s kötelező együtt dolgozni. Pl labdajátékok, esetleg küzdősport (karate, judo, stb :D)

Abban is ogaza van, hogy lehet kisebbektől is jó dolgokat tanulni. Nem mindig számít a kor. Persze, elkeseredett lennék én is, ha ez lenne a helyzet velem, mint most veled, de azt gondolom, hogy mindenből van kiút. Az elveszett éveidet nem tudod visszahozni, de megszépítheted a hátralévőket. Nekem most volt egy "elveszett" évem, február vége felé kezdtem jobban lenni. Sajnálom, hogy így történt, mert lemaradtam a tanulással, a 6 éves egyetemből csináltam egy 7 éveset maganak. De belegondolva sok dolgot tanultam az életről, legközelebb ugyanazt a nagy hibát nem fogom elkövetni. Rendbe lehet tenni a dolgokat.

Ami az önbizalmat illeti... Igen, kiskorban sok minden eldől, ez biztos. Engem megalázott elsőben és másodikban rendszeresen az osztályfőnököm, azóta is meghatározó számomra mindez. De az önbizalom elsajátítása tanulható, s ezt tapasztalatból mondom. Láttam tiniként, mennyire hátráltat, hogy nem bízom magamban, így igyekeztem levetkőzni a gátlásaimat, s kihívásokat állítottam magam elé. Még mindig visszaütnek a gyerekkori sérelmek sokszor, de már ezerszer jobb, s ha most sikerülnek úgy a dolgaim, ahogy elterveztem, akkor biztos vagyok benne, hogy pozitív irányba fogok változni ilyen téren. Szóval nem baromság a krízisek megoldása, de a gyerekkori tényező sem elhanyagolható. De azon túl lehet lépni komoly munkával, krízisvállalással. Nem, nem ugyanolyan, mint kiskorban elsajátítani mindezt, de nem szabad elkönyvelned magad egy béna, önbizalomhiányos szerencsétlennek, csak mert kiskorodban ez nem alakult ki. Ha tudod, nem így van, de nem érzed, hogy jobb lehetne, akkor annyira tudatosítanod kell magadban ezt,vhogy érezd utána az önbizalmat, ne csak tudd, hogy lehetne.

A munka tényleg segít, leköti az ember gondolatait. Bár hosszútávon munkába menekülni nem lehet, szerintem. De kezdetnek lehet, tökéletes. A Candide-ban is megmondták már. :D

Szívesen ismerkedem, írj privátot nyugodtam, ha szeretnél.

21/L méééég mindig---

" Az egészséges önbizalom és önértékelés mindig gyerekkorban alakul ki. Biztos láttál már te is számtalan olyan embert, akiből egyszerűen sugárzik az önbizalom, "érzed" rajta. "

Nem értek veled egyet!Persze a genetika, meg a gyerekkori élmények befolyásolják a személyiségünket, de nem lehet arra fogni mindent!Az a baj, hogy még mindig a kifogásokat keresed.Sajnálom, mert sok jó ötletet kaptál...

Pl a 13-14-es válaszban egy 21/L!Hogy egy kis "őrültség" színt visz az életbe.Pl stoppolással körbejárni európát!Nagyon ötletes :D.A lényeg, hogy kezdj el élményeke keresni.

Vagy, hogy még az élet előtted van.Amíg fiatalok vagyunk, és viszonylagos jó egészségnek örvendünk, addig még nem késtünk le semmiről...

az előttem levő komment: nem akarom leírni az egészet újra, csak egy dolgot emelnék ki:

Mindenkinek vannak elvesztegetett időszakjai az életében.Ezen változtatni már nem tudsz,Ezért felesleges rajta idegesítened magad.Helyette inkább próbálj meg tanulni belőle!Ha tudsz tanulni belőle, akkor az elvesztegetett időd értékes tapasztalattá fog válni az életedben.

Helyetted nem tudunk cselekedni, ezért megint csak egy idézettel zárnám a válaszomat:

"A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz."

Andrew Matthews

21/F

"Butaság. Az egészséges önbizalom és önértékelés mindig gyerekkorban alakul ki. Biztos láttál már te is számtalan olyan embert, akiből egyszerűen sugárzik az önbizalom, "érzed" rajta. "

Az csak a felszín. Aki nem szerzi meg a saját önbecsülését, az csak megjátsza. Megtanulja a mintát. Csak úgy viselkedik, de belül kétségekkel terhes.

Én 18 éves fiú vagyok, nincsenek barátaim se barátnőm. Na jó, egy-két haver akad de semmi komoly, még barátnak sem nevezném. Eddig az én életemből is sok minden kimaradt, csak hogy egy párat megemlítsek: barátnő, az első csók, nemi élet, érezni hogy szeretnek, buli a haverokkal, anyutól egy jó nagy leb*szás hogy miért rúgtam be, satöbbi. Nem tudom, hogy a te életedből mennyi minden maradt ki, de ez csak rajtad áll hogy fogod fel az egészet. Példának okáért nézz meg engem: nem igazán érdekel, hogy mi minden maradt ki az életemből. Mert ez a múlt, már nem tudok rajta változtatni. De az egész azért jó, hogy átgondoljam az egész eddigi életemet, megkeressem a hibákat amiket vétettem, és próbáljam meg a jelenben kiküszöbölni. Ha ezt így fogod fel, és tudatosan teszel a változásért, akkor hidd el, hogy el fog jönni mindennek az ideje! De ahogy végigolvastam a kommenteket azt kell hogy mondjam te egy nagyon negatív személy lehetsz. Ezt nem sértésből írom, csupán azért, hogy felébredj és egy kicsit próbáld meg pozitív szemszögből megközelíteni a dolgokat, mert sokszor nem látod meg a lehetőségeket ha negatívan viszonyulsz hozzájuk. Az, hogy mennyi mindent szalasztottál el az életedben, az a te hibád. De azt is fontos megemlíteni, hogy senki sem tökéletes! És mindenkinek vannak hibái, csak a legtöbben azért nem foglalkoznak velük, mert úgy fogják fel a dolgot mint például én. Tehát a múltból tanulnak, tapasztalatot szereznek, és a jelent próbálják szebbé tenni.

Még én sem késtem el semmivel: még megtörténhet az első csók, lehet barátnőm, bulizhatok a haverjaimmal. A lényeg, hogy kis lépésekben haladok és kitűzött céljaimat próbálom elérni, néha kevesebb sikerrel. De az élet ilyen! Nem menekülni kell előle és a kifogásokat keresni, hanem szembenézni vele, mert a probléma valójában nem probléma. Hanem kihívás. És ha kitűzöl egy célt, nem az fog boldoggá tenni ha eléred, hanem az út ami a célig vezet, és ami a legfontosabb: a célhoz vezető úton élvezz ki minden kis apróságot amit csak tudsz, mert ezt nevezzük az élet apró örömeinek. És aki ezeknek tud örülni, az egy boldog ember.

Azt tanácsolom neked, hogy olvasgasd át ezt amit leírtam neked és gondolkodj el ezeken a dolgokon, lehethogy az egész alapból hülyeség és csak én találtam ki így, de engem ez a "folyamat" tesz boldog emberré. Nem igazán foglalkozok azzal, hogy mi az ami felesleges volt az életemben és hogy mi minden maradt ki.

A lényeg, hogy találd meg önmagad és járd a saját utad.

Zárásul: Tanulj a múltból, élj a mának, gondolj a jövőre.