Mit csináljak, hogy ne utáljam magam?

Nagyon utálom magam. 14 éves vagyok. Régen a suliban minden nap csúfoltak, megaláztak, nem voltak barátaim, alig mertem bemenni, és nem szerettem magam. Most hatosztályos gimibe járok, és nem csúfolnak, de összesen kb 2 barátom van, de ők se törődnek azzal, hogy hogy érzem magam, és szinte már semmiről se tudok velük beszélgetni, ami engem érdekel, és fogalmuk sincs arról, hogy milyen vagyok igazából. Régen borzalmasan pattanásos voltam, utáltam magam érte. Most már csak néha vannak pattanásaim, de teljesen elcseszett a bőröm, mitesszeres vagyok, a homlokom teli van pigmentfoltokkal és bőrhibákkal, nem egyenletes, mint minden normális embernek, és teszek ellene, használok krémeket, kozmetikushoz járok, stb, de gyűlölöm az arcomat. Az otthoni tükörben normálisan nézek ki, de a suliban ha a tükörbe kell néznem, egyszerűen el akarom hányni magam, és sírni akarok. Képtelen vagyok ránézni az emberekre a suliban, mert mindenkinek tökéletes a bőre és szép az arca, csak nekem nem, és nem akarom, hogy az emberek rám nézzenek, annyira csúnyának érzem magam. A szüleimmel ellenséges vagyok és távolságtartó, ez az önutálat mindenre kihat. Megpróbáltam önerőből magabiztos és pozitív is lenni, és valamennyire megy is, próbálok igaz barátokat találni és beilleszkedni az osztályba, és vannak napok, amikor elfogadom magam, de olyanok is, amikor rám tör ez az önutálat, és mint már írtam, amikor a suliban belenézek a tükörbe, ki akarok rohanni a világból, hogy hogy lehetek ennyire ronda. Gondolom feltűnő lehet a környezetem számára, hogy van valami bajom, de senkit se érdekel különösebben. Hogy fogadjam el magam?