Nagyon szeretem az elhagyatott helyeket és a sötétséget, ez normális?

Nem tudom hogy is magyarázzam el értelmesen... szóval a környezetemben az emberek többségét nyomasztják a kihalt helyek, sötét erdők, ilyesmik, de én imádom ezeket. Imádok este sétálni az utcán, amikor a kis falunkban nem működik a közvilágítás. Igaz, a kedvencem inkább a naplemente/napfelkelte és a szürkület, meg a köztük lévő időszak. Legutóbb kint ácsorogtam az udvarban szakadó esőben, sötétben, hatalmas szélben, szimplán mert nagyon tetszett, főleg amikor messze villámlott egyet és minden fehér lett egy pillanatra. Máskor meg ha egyedül sétálgatok, minden egyes sötét erdőbe benézek, a vaddisznóállományra való tekintettel csak nappal, de van aki már ezért is nemnormálisnak tart. És úgy alapvetően szeretem a sötét, komor, nyomasztó dolgokat.

Ez normális? :D Más is van így vele?