Hogyan lépjek túl az introvertáltságomon? (15/L)
Az a helyzet, hogy végtelenül introvertált vagyok, igazából egyetlen barátom sincs...Világéletemben ilyen kis szerencsétlen beszari típus voltam, és most hogy elkezdtem a középsulit, gondoltam végre képes leszek túllépni a gátlásaimon, és szerzek egy-két beszélgetőpartnert, majd barátot,....de nem.Inkább még roszabb lett...
Néhány szegény lány próbált is felém nyitni, én meg alig bírtam megszólalni,aztán ez még lejátszódott egy-kétszer, - hát nem is csodálom, hogy nem akarnak velem barátkozni...Néha még csúfolnak is,néhány fiú, csak nem tudom miért, már nem mintha nem lenne mit, csak hallom hogy röhögnek miközben a nevemet mondják.
Tudom hogy ez teljes mértékben az én hibám, nem is hibáztatok senkit magamon kívül, csak azt szeretném kérdezni, hogy volt-e más is ilyen, vagy hasonló helyzetben, és hogy lépett túl rajta, ha túllépett.
Bocsi, a hosszúságért, csak valahol már tanácsot kellett kérnem, mert nagyon rosszul érzem magam így...
válasza:Mi a hobbid és miről beszélnél szívesen?
Otthon elnyomnak?
Ki vagy te és mi a stílusod?
válasza:Introvertált =/= szociális katasztrófa.
Az introvertált-extrovertált között egyedül annyi a különbség, hogy másképp pihennek és töltődnek fel energiával. Az előbbinek némi egyedüllétre van szüksége az emberek társasága után, az extrovertált pedig az egyedüllétet érzi fárasztónak.
Ez ennyi és nem több. Mindkét típus rendelkezhet jó és rossz szociális készségekkel, magas vagy alacsony önbizalommal, lehetnek közkedvelt figurák vagy épp kevésbé, lehetnek beszarik vagy bátrak.
A leírásod alapján neked még csak szociális fóbiád sincs, egyszerűen csak sajnáltatod magad ahelyett, hogy tennél valamit a helyzeted érdekében. Tudom, ez könnyebb, mint cselekedni, de szerintem inkább nőj fel és szedd össze magad.
Nem tudom az előző kommentelő miért gondolja, hogy olyan egyszerű egyik napról a másikra megnyílni és társasági életet élni, ha addig inkább befele fordult a saját világába.
Én is ilyen voltam. Általánosban és középiskolában alig volt barátom. Elég különc voltam, mindenkinek más volt az értékrendje, nem is nagyon akartam barátkozni, persze zavart az egész. Volt 1-2 barátom de ha hiányoztak akkor egyedül maradtam mint az ujjam. Érettségi előtt összevesztem a barátnőmmel mert rájöttem h ő gátol, a saját depressziós világában tartott, és tudtam h nem fogok tudni felkészülni az érettségire, ha folyton az önsajánltatását kell hallgatnom. Elkezdtem kifele nyitni. Felnézve, felvéve a szemkontaktust másokkal, kiderült h csomóan keresik a társaságomat. Hát végül nagy baráti táraságokba csöppentem. Ennyin múlott, felnézni, kontaktusba lépni. Kedvesen rámosolyogsz másokra, visszamosolyognak, ez szimpátiát aztán beszélgetést stb. szül. A főiskolára már úgy mentem, hogy tudom, bárkivel összebarizok. Azóta már dolgozom, és nincs olyan szünet, hogy ne keresnének, hogy menjünk le együtt rágyújtani, stb. Már nem én keresem mások társaságot, hanem mások az enyémet. De ehhez nyitottnak kell lenni. Mindenkinek köszönni, mosolyogni, bármiről beszélgetni. Szóváltások. Ott indul minden. Nem úgy h na akkor most kéne egy barátnő. :) Sok sikert, h levetkőzd a bezártságot.
Először is köszi mindenkinek a választ.
Lucifer-666-nak: Hát hobbym sincs túl sok, szeretek olvasni, portrékat készíteni, stb...
A szüleim nem nyomnak el,pl. ha csak végletekben beszélhetnék, inkább azt mondanám, hogy "túl hosszú pórázon tartanak", de ennek a tényezőnek szerintem inkább segítenie kellett volna a személyiségem kifeljlődését...
És mivel még elég fiatalnak mondhatom magam, nem alakult ki magamról egy pontos személyiségkép.
tatai11-nek: Köszi a tanácsot, megpróbálom amit írtál,hasznosnak tűnik, csak nem biztos, hogy fogom tudni alkalmazni, de mindenesetre jó kiindulópont! :)
3.-nak:Hát én eddig azt hittem, hogy az introvertáltság azt jelenti, hogy befeléforduló, társas helyzetekben(főleg idegenekkel)nehezen kommunkikál, de köszönöm a pontosítást,bár ezek után is annak mondanám magam, csak ezek szerint ki kell egészítenem hogy a társasági életemet tekintve "fogyatékos" vagyok.. :D
Lehet hogy igazad van, hogy nem teszek meg mindent, de ezt a promblémámat azért most írtam le, mert már egy ideje már ezzel küszködök, és a sajátos elhatározásaim nem segítettek semmit, sőt ha valamicskét javult is a helyzet, akkor sem volt könnyebb, csak egy kis sikerélmény ért.Amúgy lehet hogy az a fő bajom, hogy túl kiforratlan a személyiségem, ezért nincs közös téma senkivel, és valóban, ezen más nem tud segíteni magamon kívül.Megváltozni nem könnyű szerintem, felnőni meg méginkább nem, de végülis hasznos tanács, köszi, csak még nem tudom hogyan fogom csinálni. :)
4.-nek:Igen, tényleg nem könnyű egyik pillanatról a másikra megváltozni,de ezek szerint nem annyira elképzelhetetlen! :)
Köszi a bíztató szavakat, próbálkozni fogok.Egyébként engem is teljesen más érdekel, mint a többi gyereket, például imádok magamban gondolkozni,filozofálni,teljesen oda vagyok a kvantumfizikáért, és érdekel hoy pl. mások milyen ideológiákat tartanak érdekesnek, de nem nagyon kapóak az osztályomban lévő emberek ezekre, legalábbis nem úgy vettem észre.Úgy meg nem nagyon szeretnék odamenni valakihez, hogy "Hé, szia, érdekel a kvantumfizika?".Persze ez most egy túlzás volt, de engem sajnos nem annyira érdekelnek a facebookos dolgok, vagy hogy bulizni járjak minden hétvégén..:(
Köszi mindenkinek mégegyszer a válaszokat.
Aki tudna még 1-2 tippet, vagy véleményt, és leírja, annak is nagyon köszi! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!