Csak én vagyok ilyen, vagy van más is így? Mit tehetnék?
Kicsit szánalmasnak érzem magam a problémám miatt, vagyis most nagyon. :(
Az van, hogy 26 éves srác vagyok, sajnos még otthon lakom, de már nagyon zavar. Nem is az, hogy a családommal élek, hanem az, hogy nekem mások az elvárásaim alapvető dolgokkal szemben. Most olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint a takarítás rendtartás, viselkedés, magánélet tisztelete stb. sorolhatnám. Szóval más az értékrendem mint nekik.
Nem szégyenlem a családom, de ahogy néha kívülálóként szemlélem azt, hogy hogyan élnek, nagyon zavaró tud lenni.
Most biztos arra gondoltok, ha ennyire zavar miért nem költöztem már el, meg hogy ennyi idősen az lenne a normális, ezt tudom én is. Viszont jelenleg nem állok még olyan jól anyagilag, hogy egy lakást vehessek, max hitelből de azt meg úgysem kapnék...
Zavar, hogy ilyen a helyzetem, hozzáállásom, biztos, hogy velem is baj van, nem zárom ki lehet hogy beteg vagyok (lelkileg), nevelésből fakadóan vagy nem tudom miért. Tudom, anyuci kisfia meg ilyenek :( ez van, van benne igazság biztos... ezért is érzem magam szánalmasnak.
Ismerem őket, tudom, hogy egyszerűen nem értenék meg, ha egyik napról a másikra kitalálnám, hogy most albérletbe költözök és kész. Az lenne a válasz, hogy miért? Nagy családi házunk van, bőven elférünk nem?
De engem zavar, hogy állandóan rendet kell raknom, mások után, vagy takarítanom, mert engem zavar az ami őket még nem.
A párkapcsolataimban is állandóan flusztrál, ha haza akarok hozni egy barátnőt. Mindíg zavar, hogy mit gondol majd. Ezért mindíg halogatom a dolgot és inkább náluk vagyok ha eggyütt vagyunk.
Lehet én vagyok a hülye és rossz a hozzáállásom, vagy egyszerűen csak szánalmas vagyok és képtelen tenni ezek ellen valamit, de nem tudnám megbántani a családomat semmilyen formában sem.
Kérlek adjatok tanácsot, vagy valami ötletet, már egyre rosszabbúl érzem magam, és ez a mindenben érződik, meló, kapcsolatok stb..
Bocsánat hogy ilyen hosszú voltam.
válasza:
válasza:Van egy férfi ismerősöm,aki most 33 éves,1 éve van felesége,1 éve gyereke.2 éve ismerik egymást.Mikor még alig ismerték egymást(csak pár hónapja),gondolták,hogy elmennek Olaszországba.Elmentek Olaszországba,a nő meg teherbeesett.Összeházasodtak,és boldogan éltek.De addig ez a férfi otthon lakott,otthonról ment bulizni,csajozni.A csajoknak élt.Aztán kikerült pár évre dolgozni is Amerikába,meg volt Írországba is.Sehol sem lett csaja,de aztán Magyarországon érte el a szerelem.A csaj természetesnek tartotta,hogy a férfi még mindig az anyjánál élt.És mostmár házuk is van.
De van ellen történetem is.Szóval van egy másik ismerősöm,ő nő,27 éves.Volt régebben egy párkapcsolata.A férfi 1-2 évvel lehetett idősebb nála.A nő mesélte nekem,hogy ez a férfi nagyon anyuci pici kisfia volt,jobban,mint te.Nagyon sokat segített a háznál,csajozni is csak néha járt el,az anyjának mindent megtett.Ez a nő meg már 2-3 hónapja járt a férfivel,amikor elege lett a férfinak az anyjából,meg a férfiból is,mert a férfi az anyját többre értékelte,mint a nőt.A nő szakított a férfivel.De azóta a nőnek gyereke van,meg férje.És a nő boldogan él,míg a férfi továbbra is egyedülálló.
Szóval kétoldalú a dolog.Ha nem akarod megbántani a családodat,nyugottan vidd haza a csajt,ettől te még nem leszel szánalmas.Csak annyi,hogy anyudnak ne tegyél meg mindent,amikor a lány is ott van.Meg a lányt olyankor jobban kényeztesd,többet beszélj vele,mint anyuddal.Ha anyud meg féltékenykedik,a lány előtt nyugtasd meg!!Ha nem veszi a lapot,akkor hívd be a konyhába,és mondd el neki,hogyha a lány komolyan gondolja a dolgokat,akkor költözöl te is!:)
válasza: válasza:szerintem is az lenne a legjobb megoldás, ha elköltöznél. De amíg ez nem megy, addig nem tudnál a családoddal beszélni? Csakhogy kicsit jobb legyen a helyzet? Én is élek-halok a családomért, de már én se bírom otthon. Szerencsésnek tartom magam, mert lesz hova mennem. Nem megbántani kell a családodat, erről szó sincs, csak finoman értesd meg velük, hogy szükséged van a saját önálló életre. Ne add fel, én drukkolok, hogy sikerüljön lépni valamit:) Tudom, hogy nem egyszerű egy ilyen erejű dologgal, mint a költözés a családod elé állni, de menni fog, hidd el. Bátorság. Aztán ha beszélgetnél néha, csak írj egy üzenetet, szívesen meghallgatlak:)
22/L
válasza:nem vagy szánalmas,de tényleg nagyon nehéz a mai világban lakásra összerakni v. akár albérletbe költözni,mert alacsonyak a fizetések és egy ember fizujából még albit sem lehet fizetni,hisz a legolcsóbb 20000+rezsi és még nem ettél.Szóval nálad jóval idősebb emberek sem tudtak külön menni.De sajnos nálam is ismerős a szitu én is a rendet szeretem,és nálunk ha főz az anyám,mert ő nálunk a probléma forrás,úgy néz ki a konyha mint a disznóól,és évtizdek óta én takarítom az egész családiházat mert tök lusta,igénytlen az ilyesmire és tök idegesítő,meg én is úgy vagyok csak rend legyen ha valaki jön,de sajna nálunk más probléma is van.Szóval megértelek és nincs veled semmi baj,engem is idegesít hogy takarít folyton szinte értelemetlenül az ember,mert másnapra v. délutánra tiszta tárgya a konyha.
Meg ha még nem nehezítenék meg a dologokat,akkor is ebben a korban az ember más külön akar menni.Szerintem keres egy kereső barátnőd és ketten külön tudotok költözni,albiba,mert külön nagyon nehéz.És tényleg az embernek van eleve elég baja és még ha otthon is megnehezítik az nagyon frusztráló.
Nagyon köszönöm a válaszokat! Örülök, hogy van aki átérzi, a helyzetemet. A legnagyobb probléma az, hogy napról napra jobban nyomaszt a dolog.
Sokszor, ha össze akarok jönni egy lánnyal, és minden tök jól is megy, egyszer csak a problémák újra motoszkálni kezdenek a fejemben, és elrontja az egészet, mert alávág az önbizalmamnak.
Minden esetre, össze fogom szedni magamat, és drasztikus lépéseket teszek. Nem lesz egyszerű, nem lesz künnyű, de tudom, ha továbbra is magamban tartom ezeket a problémákat, akkor ki fogok akadni.
Még egyszer köszönöm a válaszokat, és jótanácsokat. Sokat segítettetek.
Persze jöhetnek további gozzászólások is. :)
válasza: válasza: válasza:Teljesen természetes h már nem akarsz a szüleiddel élni .Az én lányom 19 és érettségi után már költöztettem is (pedig imádom,szeretem őt)de lakjon együtt a inkább pasijával .
Jobban élvezik egymás társaságát mint az enyémet és ez érthető.Normális.
Egy bnőm kis lakásába laknak mert ők külföldön élnek és így csak a rezsit kell fizetniük.Azt meg előteremtik simán és segítek nekik amiben csak tudok vagy kell.
Van család ahol ugy oldják meg a problémát h a házat
"elválasztják" h legyen külön szeparált élete a gyerekeknek.
Bár nálunk nem így volt,anyám inkább trónolt a 100nm-en a rezsit persze nem birta aztán eladta és eluszott a lové.
Innen "gratulálok" a hasonló gondolkodású "szülőknek"(??).
Most meg 20 év után meg alatt minket basz.at h ő hogy meg mint él.ÚÚÚÚÚ.Ilyenkor feltudnék robbanni.
Te meg lépj valamit.Bármit ,akármit csak ne várj a sült galambra.Mert az sajna nem jön....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!