Én vagyok a hülye, hogy ki szeretnék mozdulni valahová?

Akármilyen programot vetek fel a barátaimnak soha nem vevő rá senki és max. lehurrogják, ha nem az “otthon ücsörgünk a szobában” kategória. Nem drága helyekre szeretnék menni, szóval nem arról van szó, hogy nem engedheti meg magának senki és nyilván olyan időpontokra időzítenénk, amikor mindenkinek megfelel. Viszont mind kuka vagy találnak valami kifogást, hogy miért nem jó.

Például megbeszéljük a barátaimmal, hogy jó lenne valamikor összeülni valahol enni-inni-fagyizni stb. és beszélgetni. Ebből 99%-ban az lesz, hogy “jajj inkább menjünk át valamelyikünkhöz és rendeljünk”. Az egyik az, hogy szerintem teljesen más élmény-hangulat beülni valahová, emberek között lenni és eldumálgatni, mint a szobában az ágyon ülve dobozból enni a már kissé kihűlt kaját. A másik pedig az, hogy nekem ez néha már kellemetlen és kényelmetlen. Nekem semmi bajom nincsen egyikük családjával sem, gyerekkorom óta ismerem őket és azt gondolom, hogy ők is hasonlóképpen viszonyulnak hozzánk. Mindig mondják, hogy nyugodtan mehetünk és őket nem zavarja, de engem viszont igen, mert valahogyan feszélyezve érzem magam. Ugyanígy annyira azt sem szeretem, ha hozzánk jönnek át. Nyilván nem áll meg az élet miattunk és mindenki csinálja a maga dolgát, de valahogyan pont ez a fura, hogy mi beszélgetünk, míg a család meg pl. takarít, vacsorázik, fürdik stb. Útban érzem magam. Sokszor pedig már unalmas is, mert tényleg mindig ugyanez a program csak éppen más körítéssel pl. kaja helyett film vagy szilveszter vagy nem tudom.

Nekem lenne igényem arra is, hogy néha kimozduljunk, csináljunk valamit együtt. Pl. menjünk el sétálni, menjünk el biciklizni, menjünk ki piknikezni, tollasozzunk, de nem. Hívtam őket a Balatonra (és el is vittem volna őket) mert a család révén mindig van ingyen szállás és most is tudtunk volna menni egy egész hétvégére, de nem. Ezek mind olyan programok, amik szinte nem kerülnek semmibe, de nem gondolnám, hogy pl. egy pizza, egy kávé, egy mozijegy, egy strandbelépő, egy állatkert vagy egy akármilyen egyszeri program kifizetésével rögtön eladósítanák magukat. Az is megint probléma, hogy “hogyan?” meg “mivel?”, miközben ketten is vezetünk és amúgy csomó helyre gyalog, biciklivel vagy nagyobb távolságokra pedig tömegközlekedve (amit egyébként is szoktak) is el lehet jutni.

Szóval ezzel kapcsolatban érdekel a véleményetek, mert már kezdem azt érezni, hogy velem van a baj és nekem vannak nem normális igényeim.