A legjobb barátnőm megutált emiatt, ekkora baj ez?

Sziasztok, nagyjából egy hete történt ez az egész. A legjobb barátnőmmel születésünktől fogva elválaszthatatlanok voltunk, mivel a szüleink már akkor is jóba voltak. Plusz másod unokatestvérek vagyunk. Mikor 15 évesek voltunk ő a 168 cmhez, 115 kg volt. A családban sok a cukorbeteg így folyton elhívtam edzeni, és végül ő is belátta hogy fogynia kell. Segítettem neki. Kétnaponta jártunk el edzeni,diétás recepteket küldtem át stb. Végül lassan, de sikerült neki. Nem lett cukorbeteg és büszke voltam magamra mert segítettem neki, és kitartottam mellette.

Most én vagyok szarban. Szociális fóbiám lett, és a matek tanárom sokszor is bántalmazott szóban. Mindennek elhordott, és megalázott az osztályom előtt folyamatosan. Nyáron így semmi kedvem emberek közt lenni. Sírhatnék kerülget ha strandra kéne mennem, vagy moziba. Ő pedig ezért megutált. Egy hete pedig a képembe vágott mindent. Azt álítja, hogy cserben hagytam, és nem segítettem neki soha semmiben csak lelkileg tönkre tettem. Elszidott mindennek (az utolsó retkes utón állotól kezdve, a fogyatékos pcsáig). A képembe vágta azt is, hogy csak akkor akarjak barátokat ha már lelkileg nem vagyok wgy idegroncs és nem szenvednek majd miattam.

Azóta nem beszéltünk. Ő volt az egyetlen aki tudott a családomon kivül a betegségemről, és hogy emiatt pszichoterápiára jàrok.

Tényleg ilyen nagy gond lenne hogy nem akarok vásárolgatni, meg strandolgatni, meg mozizgatni hanem inkább itthon beszélgetni valakivwl? Ennyire hibás lennék a betegségwm miatt? Eléggé rosszul érzwm azóta magam. Egy másik barátnőm is eldobott miatta így nincs senkim a családomon kivül. De anya és apa is sokat dolgozik. A bátyàm meg...a bátyámat nem érdekli mi van velem. Hidegen hagyja minden ami velem kapcsolatos. Így lényegében csak a szüleim vannak nekem.