Ilyen egy baratsag?

2 olyan ember van az eletemben akikrol elmondhatom hogy a legjobb barataim, nem veszekszunk, evek ota szamithatok rajuk, elmondhaton nekik a titkaimat es bizhatok bennuk.

Rajtuk kivul nincsenek nagyon barataim es sosem voltam az a baratokat halmozo tipus, ugy vagyok vele hogy inkabb kevesebb de ertekesebb.

Viszont megsem olyan igazan filmbeli baratsagunk van ami nem tudom rossz dolog e. Ezalatt azt ertem hogy ha szomoru vagyok nem jonnek at, nem hivnak fel, nekem kell oket keresnek ilyen helyzetben, nem maguktol kerdeznek ra a problemamra, sokszor meg ugy is erzem terhesek nekik a gondjaim, vagy ha kicsit tobbet beszelek roluk nem valaszolnak csak orakkal kesobb. Ha elutazok nem tartjak szamon hogy irjak ha odaertem vagy nem hivnak fel izgatottan hogymeseljek rola. Ha van egy szamomra fontos esemeny akkor az esetek tobbsegeben magamtol kell elmeselnem esetleg velemenyt kernem, nem maguktol kerdeznek ra. Nem aggodnak ertem es nem erdekli oket ha elfelejtek valaszolni egyuzenetre. Nem ereztetik annyira hogy fontos vagyok, ugy erzem megvannak nelkulem is, sokszor erzem hogy terhukre vagyok, pedig szerintem egy baratsagban ilyennek nem kene lennie. Sokszor napokig nem is beszelunk, de mindig tudjuk ugyanott folytatni. Tudom hogy szamithatok rajuk, de megis vagyok kicsit ez olyan baratsagra amit fent emlitettem. Elgondolkodtam hogy tenyleg ilyennek kene e lennie egy baratsagnak, vagyen elek sotetsegben. Most ugy erzem a parkapcsolatomba menekulok, de ha annak vege lenne nagyon felnek hogy teljesen egyedul lennek.

Nektek ilyen a kapcsolatotok a legjobb baratotokkal? Normalis ez?