Normális ha anyámmal nem akarok annyira beszélni mint a haverjaimmal?

Ezt most még nem érted, de szülőként felelős érted. Neki jobban fáj, ha valaki neked fájdalmat okoz, ha boldogtalannak lát, ha szomorú vagy. Ezek a dolgok egy szülőnek - már normális esetben - sokkal rosszabbul esnek, mintha őt éri valami rossz, mert a gyermekeink az életünk. Ezt akkor fogod megérteni, ha már neked is lesznek gyermekeid és látni, érezni fogod, hogy ők neked a világ. Így ebben az olvasatban teljesen érthető, hogy tudni szeretné, hogy mi van veled. Vedd figyelembe azt is, hogy bár te biztosan másként éled meg, de a lázadó, tinédzser korszakodban vagy. Ne bántsd meg édesanyádat azért, mert az édesanyád akar lenni. Inkább értékeld az érdeklődését, még akkor is ha néha zavaró vagy túlzottnak érzed, mert bánni fogod, amikor már nem lesz. Majd tudj visszagondolni erre az időszakodra úgy, hogy nem bántottad, nem okoztál neki fájdalmat, mert sajnos az az idő is el fog jönni. Hallgass a bölcsebbre. A másik oldal pedig, hogy nagyon sok gyereket, tinédzsert le se toj.... a szüleik. Ők egész életükben frusztráltak lesznek emiatt. Nem is sejted most, hogy micsoda érték az, hogy anyukád foglalkozik veled. Nyilván lehetnek olyan anyukák is, akik átesnek egy egészséges ponton és nem hagyják felnőni a gyermeküket. Egy anyának nagyon nehéz elengedni a kisfiát és ezt sokan sokféleképpen kezelik. Mindent meg lehet, mindent meg kell beszélni. Még akkor is ha elsőre úgy tűnik, hogy beszélgetéssel nem lehet feloldani bizonyos feszültségeket vagy álláspontokat közelíteni, mert lehet és kell is.