30 felett lehet új barátokat szerezni?
Velem is megtörtént az, ami sok felnőttel. 34 éves koromra kikoptak mellőlem a barátnők.
Sosem voltam az a típus, aki minél több barátot akar szerezni, inkább a "minőségre" koncentráltam. Így elmondhatom volt 3 gyerekkori, és 1 később szerzett barátnőm, és ezzel a társasággal a húszas éveink közepéig folyton együtt lógtunk. Aztán ahányan voltunk, annyi felé sodort az élet, és bár kezdetben még rendszeresen összejártunk, ezek az alkalmak olyannyira megritkultak, hogy kb. másfél éve már nem is találkozunk. Csupán közösségi oldalon tartjuk a kapcsolatot, ami nekem édeskevés. Mindig szó van róla, hogy majd ekkor, vagy akkor találkozunk, de még egyesével sem hozzuk össze a találkozót, nemhogy úgy, hogy mindenki ott legyen. Úgy érzem, nem maradt egy barátom sem, nekem az internetes kapcsolat nem számít annak.
Lehet, hogy én ennyi idősen is komolytalanabb vagyok, mint ők, sőt biztos, de attól még nem fér a fejembe, hogy szakíthat szét barátokat a felnőtt lét, a párkapcsolat, gyerekek, stb..
Hogyan lehet manapság 30 felett igazi barátot találni?
válasza:Sose voltál nekik elég fontos, csak valami érdek vagy közös pont tartott össze titeket, más nem igazán. Jól éreztétek magatokat és ezt könnyű összetéveszteni a mély barátsággal de el kell keserítselek ez nem volt az. Találtak érdekesebbet, jobbat.
Valódi barátság nők között amúgy sincs. Törődj bele. Inkább keress te is egy pacákot magadnak és vagy fialj le, vagy ne. De más társaságod már úgyse lesz és igazi barátról meg ne is álmodj. Nagyon-nagyon keveseknek adatik meg. Az itt válaszolók 90%-a aki azt állítja hogy neki van, csak idő kérdése és úgy fog járni, mint te.
válasza: válasza:
válasza:Lehet, csak nagyon nehéz.
Hasonló cipőben járok én is. Még a kor is szinte stimmel.
De tapasztalataim szerint csak felületes ismeretség köthető.
Mellőlem a barátok már 10 éve kikoptak. Beszűkült a kör, ahonnan barátnőket lehetne szerezni. Munka, család, esetleg szomszédok. Ez a szűk keresztmetszete az ismerkedés lehetőségének.
De már nem is igénylem. Néha jó lenne vásárolni, moziba menni, sétálgatni, pletyizni. A gond csak az, hogy 30 felett már az emberben kialakultak azok az értékek, amiket keresünk a másikban és ebből nehezen engedünk. (Legalábbis én)
Legutóbbi próbálkozásom a munkahelyemen egy kolléganőm volt. Jó ideig barátkoztunk, munkahelyen kívül is volt téma. Csak neki fontosabb, hogy bevágódjon, besimuljon az emberek közé. Neki nem elég, ha tud együtt dolgozni az emberekkel, igényli a hamis mosolyt és annak látszatát, hogy közkedvelt személyiség. És az első konfliktus után, ahol ki kellett állni én felvállaltam, ő inkább sunnyogott és bólogatott. Rögtön utána lemondta a már előbb lebeszélt programot. Akkor mondtam azt, hogy köszönöm szépen, maradjunk csak kollégák.
Ékes példa arra, hogy nem lehet munkahelyen sem haverkodni.
De azért remélem neked több szerencséd lesz.
Kedves első, te valami miatt nagyon keserű vagy, és ezt igazán sajnálom. :(
De azért kérlek, ne formálj olyan véleményt ismeretlenül, mint amilyet itt leírtál. Nem tudom a korodat, talán csak túl fiatal vagy, és sokat csalódtál, azért írtál ilyesmiket.
Az szerintem is teljesen normális, hogy 30 felett már azért mindenkinek "komolyabb" élete van, fontos a párkapcsolat, a karrier, a család, és nem szólhat minden a bulizásról, vagy egymás szórakoztatásáról. Mint az én barátnőimnél is. Én meg talán maradtam a komolyan örök gyerek, aki egy párkapcsolatnál jobban nem szeretné elkötelezni magát. Mi nagyon jó kis csapat voltunk, de ha jobban belegondolok, ha én nem lettem volna, akkor talán nincs is ez a baráti kör. Én barátkoztam össze mindegyikükkel külön-külön még az oviban, és kisiskolás korban ők külön-külön nem voltak kezdetben barátok, én voltam a közös pont. Aztán az 5. barátnő is nekem lett barátnőm az első munkahelyemen, majd így ismerkedett meg az én régi barátaimmal, és hozzánk csapódott. Aztán én voltam az első, aki elköltözött a szülőhelyünkről 12 évvel ezelőtt (az akkori barátommal, akivel azóta is egy párt alkotunk), de egészen a 30. szülinapomig rendszeresen találkoztunk a barátnőkkel. Aztán ezek a találkozók nagyon megritkultak, évi 2-3 alkalomra csökkentek, utoljára pedig tavaly nyáron jött össze a társaság. Az elmúlt évek alatt az egyik barátnőm terhes lett, egy férjhez ment, és egyikükből polgármester lett. Szóval igen, mindenkinek megvan a maga élete, de szerintem ez még nem lenne ok arra, hogy ne találkozzunk. Idióta videókat küldözgetünk egymásnak facebookon, néha megy a lelkizés, na de az online nem olyan, mint a való életben. Azt hiszem az internetnek, és a közösségi oldalaknak köszönhető a barátságok megromlása, elbagatellizálása is. Szomorú.
válasza: válasza:Öregebb vagyok nálad. És sokkal jobban átlátom az embereket, az érzéseiket, a mozgatórugóikat. Naivan állsz hozzá. Már amit leírtál, abból is látszik hogy ez sose volt barátság. Annak igaz értelmében. Egy kis mikroközösség voltatok, társaságai de nem társai egymásnak.
És még valami: az embernek arra van ideje, amire akarja hogy legyen. Talán egyszer sikerül megfejtened. Elemezgesd kicsit. Teljes mértékben így van. A prioritások azok, amik miatt kialakul egy sorrend. A pénzkeresés fontos. A létfenntartás fontos. A család fontos. És ami vagy aki még fontos, arra valahogyan lesz idő.
Még egy keresztkérdés: ha te nem keresed őket, ők megkeresnek maguktól? Ez is nagyon sokat tud ám árulkodni egy kapcsolat mélységéről.
Társaságot bármikor tud magának az ember találni, ettől ne félj.
De barátokat? Barátot nagyon sok ember egy egész élet alatt nem talál. Csak embereket, akikkel ideig-óráig van valami közös.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!