Volt már veletek, hogy megszakítottatok egy, akár többéves barátságot? Mi volt az utolsó csepp a pohárban? Bánjátok ezt a döntést? Milyen tulajdonsága készített ki titeket vagy idegesített legjobban?

Elég szomorú, hogy többéves barátságok is simán megszűnnek. A barátságnak nincs értéke a mai világban. Én is, még tizenévesen naivan hittem benne, aztán érték a csalódások, úgyhogy már nem is nagyon látom értelmét új barátságok kialakítására. Belefáradtam a fölöleges körökbe, hogy mindenkinek mindig ugyanaz a kínja van, ugyanazok a berögzült viselkedésmódok megmaradnak mindenkinél, és ha ez nem tetszik nekem, fel van háborodva. Senki nem tud kibújni a saját bőréből. Soha nem voltam társasági ember, most sem lettem az. Persze én is vétettem hibákat, hogy ez így alakult, pl késtem egy megbeszélt találkáról, vagy az utolsó pillanatban lemondtam. Vagy megsértettem másokat. Sokféléhez volt szerencsém. A piálós bunkó egybites balhézók, akiknél az egyedüli összekötő kapocs az alkohol volt, és egyre többet balhéztak és persze engem is belerángattak a szarságukba. Van az ignorálós, aki egy szép nap felébred, és azt eszeli ki okos fejében, hogy egyik pillanatról a másikban teljes mértékben ignorál engem, pl másik városba költözés, de ez egy nagy kamu, mert sose hívnak engem el. Sajnos ők a városváltással együtt barátokat is váltottak. Van aki munka miatt nem ér rá, illetve pikkel rám egy régebbi dolog miatt. És van, akivel ugyan vagy napi szintű Facebookos kapcsolat, de párkapcsolatban él és mindjárt családja lesz, ami miatt még kevesebb ideje lesz, én meg nem akarok rátelepülni, vagy rabolni az idejét egy családos embernek. Valószínű akkor olyan 3 havonta vagy még annyit se fog majd ráérni. Aztán volt olyan, aki mindenen megsértődött, cserébe nekem egy rossz szavam nem lehetett. És mindig magyarázkodnom kellett minden miatt, állandóan számonkért, mindig én voltam a hibás. Na én ebbe fáradtam bele, ezekbe a fölösleges körökbe, a kicsinyes emberi tulajdonságokba. Nincs értelme úgy új barátot szereznem, hogy majd őket is elveszítem, mint eddig mindenkit. Mindenkit elmarok magam mellől. Olyan dolog ez, hogy már egyszerűen belefáradtam az emberi gonoszságba és kicsinyességbe. Nincs kedvem és energiám új ismertségeket kialakítanom, nincs erre szinte semmi kapacitásom, tartalékom. Inkább találok magamnak hobbit, hobbikat, azok legalább mindig velem lesznek és senki sem veheti el tőlem.