Hogy kellett volna vigasztalnom? Olyan hülyén éreztem magam.

A legjobb barátom és én mindketten 24 éves srácok vagyunk, gimi óta ismerjük egymást, és most 2 éve együtt is laktunk egy albérletben. Sok közös élményünk volt, jókat tudtunk beszélgetni, de most mégis olyan történt, amire nem nagyon tudtam, mi a helyes reakció.

Szóval a barátom mondta, hogy beszélnünk kell, hazaköltözik a szüleihez az albérletből, mert az anyukájánál rákos betegséget állapítottak meg, sajnos elég későn diagnosztizálták, már áttétes és nincsenek jó esélyei.

Miközben ezt elmondta nekem, elsírta magát, volt egy pont hogy nem is tudta folytatni, csak zokogott.

Én meg ültem ott hülyén, mert nem voltam még ilyen helyzetben és nem tudtam, hogy most nekem hogyan kellene reagálnom. Persze borzasztóan sajnáltam, de mit kellett volna mondanom? Meg kellett volna ölelnem? Vagy az két férfinél túlzás?

Azt hiszen annyit sikerült, hogy sután megveregettem a vállát és mondtam, hogy menjen nyugodtan, a főbérlővel majd én beszélek meg elintézem a dolgokat, és szóljon ha bármiben segíthetek.

Ez így jó volt vagy kellett volna mást is?

Ez 2 napja volt, azóta már hazautazott és azóta nem beszéltünk, nem keresett, persze megértem hogy most el van foglalva a családdal, csak az van bennem, mi van ha megbántottam valamivel a beszélgetéskor? Írjak rá, hogy hogy van az anyukája vagy ilyesmi?