Hogy lehet megszabadulni valakitől, ha fojtogat már?

Az elején teljesen jól elvoltunk, de ahogy telt az idő, teljesen "rám szállt". Akkor lettünk jobban jóba, amikor jött ez a karantén, vírus téma és örültem, hogy legalább van valaki, akivel eljárhatok sétálni, átjön filmezni, vagy csak dumálhatunk (egyetemről jöttem haza, a legtöbb barátnőm nem itt él). Szóval jó volt. De aztán jött az, hogy már nálunk van egész nap (tényleg egész nap, reggel 9-10-től este 7-ig). Mindenre megjegyzéseket tesz, miért ez van rajtam, miért azt eszem, stb. Nem élek egészségesen, gyűlölök mozogni, inkább a szobában ülős, olvasós, sorozatozós típus vagyok. Ő meg minden nap kitalálja, hogy most tornázzunk, menjünk el futni, lépcsőzzünk, csinálunk meg egy nap 100 felülést és 100 guggolást, stb. Engem meg ezektől a hideg kiráz, iskolásként is ott sunnyogtam el, ahol tudtam, szabadidőmben végképp nem ezeket szeretném csinálni. Nagyon különbözőek vagyunk, gondolom ezt az elején azért nem láttam, mert örültem, hogy van itt valaki... Ráadásul nekem az életem már kezdene visszaállni a régi kerékvágásba, hívnak mások is mindig ide-oda, és amikor mondom a fent említett barátnőmnek, hogy most nem tud jönni, mert nem leszek otthon, vagy nem érek rá találkozni aznap, akkor faggat, hogy miért, mit csinálok?! Ha mondom, akkor a következő kérdés, hogy meddig és miért addig, jöjjek el hamarabb, vagy majd felhív, hogy valami baj van és menjek gyorsan, így meglesz az alibim, hogy miért kell menjek. Ha meg mondom, hogy nem kell, én szeretnék maradni, akkor megsértődik...

Nem akarom megbántani, meg mondjuk heti kétszer pár órára szívesen találkoznék vele, de ez, hogy heti minimum 6 napot együtt vagyunk, nekem sok. Férfiakkal, srácokkal sem bírtam soha az olyan kapcsolatot, amikor 0/24 velem akartak lenni. Nekem kell az, hogy kicsit egyedül legyek, magamra figyeljek, vagy olvassak, főzzek, bármi.. EGYEDÜL. Ráadásul mi különbözünk is, pl. én imádok sminkvideókat nézni, ő ezektől ki van borulva, hogy minek az. Ő sportolna, mozogna egész nap, én azt is meggondolom kétszer, hogy feltétlen muszáj-e felmenjek az emeletre (nyilván túlzás, de értitek).