Mit tegyek? Szakítsam meg vele valahogy a kapcsolatot? Ha igen, akkor hogyan, hogy ne nagyon bántsam meg?

Szóval egy olyan személyről van szó, aki valamilyen okból kifolyólag azt gondolja, hogy nagyon közel állunk egymáshoz, pedig nem.

Mindig minden apró problémájáról beszámol, akkor is, ha előtte figyelmeztettem, hogy ne csinálja, mert ez lesz a vége. Amikor éppen szerelmes valakibe, (aki igazából a szó szoros értelmében minden hímnemű egyed, akivel neten elkezd beszélgetni) akkor a legproblémásabb a helyzet, mert akkor csak arról tud beszélni, utána meg a srácnak elege lesz belőle és ezt elmondja neki/ignorálja, aztán ugye én, a barátnő vagyok ott, akire ráömleszti a bánatát, meg a "jajénmostöngyilkosleszek" szöveget.

Amikor nekem van valami problémám sose hallgat meg és ő sértődik meg, hogyha ezt szóvá teszem.

Minden apró kis problémára a válasza az, hogy öngyilkos lesz, ami engem nem kicsit zavar. Persze nem lesz öngyilkos soha, de azért amikor írja, hogy megteszi és utána nem jelentkezik egy darabig meg szoktam ijedni, hogy tényleg megteszi.

Apukám meghalt, mikor 9 éves voltam, talán ezért veszem ennyire komolyan azt, ha az öngyilkossággal fenyegetőzik. Sok tini poénra veszi a halált, de én erre képtelen vagyok.

Az osztályból ő az egyetlen, akivel kommunikálok, szóval tőle szoktam elkérni a dolgokat, ha hiányzom, szóval ez is egy olyan ok, amivel sakkban tud tartani.

Ezek miatt azt gondolom, hogy egy kicsit mintha kihasználna, de nem vagyok benne biztos, hogy jól látom a helyzetet, hiszen még nem rendelkezem elegendő tapasztalattal az életet illetően.

A távoktatásnak köszönhetően egy jó ideje nem találkoztunk már és telefonon se nagyon beszéltünk. Viszont most találkozni akar, viszont nekem semmi kedvem hozzá, de erőszakoskodik. Egy időre leráztam azzal, hogy anya nem enged el a koronavírus miatt, de ez az ok nem tudom meddig lesz elég. Egyszerűen nem akarok találkozni vele.

De közben az is ott van, hogy szülinapra meg karácsonyra ő mindig sokkal több (vagy inkább drágább) dolgot adott mint én neki és ezért úgy érzem, hogy tartozom neki. Meg egyszer az anyukája is segített nekem megvarrni egy jelmezt, szóval kellemetlennek érezném ezek után megmondani, hogy úgy érzem, hogy meg kéne szakítanunk a kapcsolatot. Meg ugye egy osztályba járunk, szóval még 3 évig minden nap látnom kell, ha a koronavírus engedi.

Biztos vagyok, hogyha külön lennénk, az osztály menő tagjai számára is egyszerűbb célpontok lennénk. Bár ez számomra egy olyan dolog, amit már megtanultam ignorálni az évek alatt, de ő nem. Azt meg nem akarom, hogy piszkálják.

Emellett az is ott van, hogy én jól meg vagyok egy könyvvel is, de neki kell a társaság, ami az osztályban számára én vagyok és a többiek nem kifejezetten kedvelik, szóval kicsit aggódom érte, bár biztos találna valakit egy idő után, lehet viszonylag hamar.

Illetve elég bunkón tud beszélni néha, ami ugye rosszul esik nekem, még akkor is, ha poénnak szánja.

Meg vannak olyan dolgok, amiket tud rólam és félek, hogy elmondaná másnak, ha vége lenne a barátságunknak. (Volt már rá példa korábban, bár az egy sokkal kisebb titok volt, mind ez. Nem is tudom miért mondtam el neki ezt...)

Szóval nem tudom mit csináljak, de most már szeretném eldönteni, mert már egy éve gondolkozom ezen.

5. óta járunk egy osztályba (8 osztályos gimi), 6.-ban egy közös barátnő kapcsán lettünk jóba, aki közben elment máshova. Az elején se álltunk közel egymáshoz, de most még ha úgy is tűnik néha, szinte olyanok vagyunk, mint két idegen.

Nagyon gonoszul hangzik, de a házi feladat elkérése számomra a legnagyobb probléma, szóval a legerősebb ok, hogy maradjunk "barátok". Hiszen közös témánk is alig van!

Mindenesetre, nagyon megköszönném, ha valaki segítene!