Miért nem tudok leszokni erről, pedig tudom, hogy nem jó?

Utolsó egyetemi évünkben létrehoztunk egy csoportot messengeren, ahol diskurálunk dolgokról heten.

Valamiért néha rám jön, hogy valami aktuális problémát megosszak ott. Soha nem kapok rá választ, de valamiért néha mindig megteszem, pedig a semmi reakció egyértelmű jele annak, h nem érdekli őket, vagy hogy ne csináljam. Tudom, az átlágnál negatívabb vagyok, és sokszor látszólag értelmetlen dolgok miatt ki vagyok bukva, de ha mások dolgaira reagálnak, akkor miért én vagyok egyedül idegesítő? :( Semmit nem tudok, mit gondolnak rólam (szoktunk néha találkozni), nem kérdeznek (mondjuk ezek alapján sejtem, h nem érdekli őket) de akkor minek akarnak látni? Én ezt nem értem. Mondjuk hozzáteszem ez kölcsönös én se kérdezek semmit.

Mondjuk nem vagyunk közel egymáshoz, így végképp nincs értelme a saját dolgaimról írni ott és ezt tudom. Én se kérdezem őket, ők se engem, szánalmas, h néha mégis kiteregetem ott a dolgaim, amit válaszra se méltatnak (nem csoda). Egy másik csoportban kaptam egy olyan kritikát, hogy a saját érdekemben ne tegyek ilyesmit. Vagy keressek fel egy szakembert, aki ért hozzá, vagy valami. Plusz a pletykák miatt is csak ártok magamnak ezzel, senkinek semmi köze az életemhez.

De elegem van ezekből a felszínes kapcsolatokból, amik ugyan kellhetnek hosszabb távon az életben (nincs sok ismerősöm, barátaim is csak 5), de teher fenntartani ezeket és folyton arra figyelni, mit lehet kimondani és mit nem.:(

Mégis miért kell akkor kínos helyzetbe hozzam magam ezzel? Mintha figyelemre szomjaznék, de direkt nem adják meg, mert szeretnék ha abbahagynám. Mást nem tudok elképzelni.

De tényleg nagyon magányosnak érzem magam. :( Csak ez nem az ő problémájuk, ők nem akarnak velem többet, mélyebbet, de bárcsak kimondanák. :( Az egyikük mondjuk megmondta, kicsit nyers volt, de a többiek nem viselkednek úgy, mint ő.