Lányok, fiúk, aki a párja miatt hanyagolta el a legjobb barátját! Később megbántátok?

Soha nem épült le baráti kapcsolatom, azért mert lett valakim.

Az nyilván bekövetkezett, hogy kevesebbet tudtunk együtt lógni, de ez minden normális ember számára nyilvánvaló, a barátság tényén nem változtat. Akinek fontos a barátja, néha szakít rá időt, de feltalálták a telefont is.

Gyerek és fiatalkorból eredeztetett, több évtizedes barátságaink vannak, akikkel mára már családilag is összejárunk.

Nem bántam meg. Akit elhanyagolok, azt okkal hanyagolom el, valószínűleg előtte sem sokat jelentett, csak valaki kellett, aki lefoglal. Aki miatt elhanyagolok valakit, az pedig okkal jelent sokat, nyilván vele akarok családot meg együtt élni, nem a barátommal. A barátoknak meg kell tanulniuk, hogy hol a helyük. A párom meg egyik nap a párom volt, mára a vőlegényem, a családom része. Az pedig mindenki számára egyértelmű, hogy a család van első helyen, nem a barátok.

És milyen érdekes, vannak barátaim a párom mellett, a valamit érő, tartalmas barátságaim a mai napig kitartanak és a mai napig találkozunk és beszélünk legalább havonta-kéthetente. De az ilyen hisztikrisztiket, akik rinyáltak, amiért nem megyek velük minden péntek este és nem dumálok velük egész álló nap, mióta nem vagyok szingli, viszonylag hamar leépítettem. Ne gondolja senki, hogy párkapcsolatban az lesz életem programja, hogy éjjel rohangálok egy halom emberrel félrészegen, miközben a párom otthon vár. Erről bizony leszokik az ember kapcsolatban, de ezt nem nevezném elhanyagolásnak. Azokat a dolgokat csak azért csináltam, mert nem volt jobb dolgom és qrvára unatkoztam.