Az ilyen helyzetet hogy kezelnétek? Illetve, hogyan hagynátok figyelmen kívül?

Sziasztok! A barátom egyik nagyon jó, gyerekkori haverjáról lenne szó, aki mióta közelebb költözött hozzánk és majdnem minden nap látom egyszerűen kivagyok. Miért? Hétköznap általában csak egy kis beszélgetésre jön át munkaidőben, olyankor kávét kell neki adni. A beszélgetésükbe nem tudok, illetve amúgy nem is akarok részt venni, közben dolgozok.Ő egy mini garzon lakásban lakik, ami kb akkora mindennel együtt, mint a mi hálószobánk és a főbérlője azóta ígérgeti neki, hogy megcsináltatja a sütőt mióta beköltözött (tehát csak a főzőlapot tudja használni jelenleg).Eleinte működött nálam az, hogy oké gyere át persze főzzünk (harmadoljuk el a hozzávalók árát de megvenni a cuccokat is mi megyünk el) együtt valamit hogy legyen neki is meg nekünk is kajánk. De ez abból állt, hogy nyitott egy sört és kiment cigizni a teraszra, én meg szépen csináltam ami kell a kajához (húst felvágni, zöldséget aprítani stb.), majd oké bejöttek (olyankor a barátom is kiment vele a teraszra dumcsizni) és megkérdezte, hogy tud e segíteni, mondom nem köszi, mar csak kavargatni kell stb. Oké, kész a kaja, eszünk belőle, megköszöni szépen, mondja hogy nagyon finom és elrakja az adagját és még kicsit dumcsizunk és ennyi. Én pakolok el utána, én mosogatok el stb. A barátommal erről már beszéltünk, mondta hogy megcsinálja ő, de azt meg nem akarom, mert annyit dolgozik és legalább ennyivel szeretnék neki segíteni. Aztán így már szinte irigy vagyok erre a haverjára hogy milyen jó hogy kis garzonban lakik, mert mi nem mehetünk hozzá, mert hát kicsi nagyon, mindig ő jön át, kap ingyen kávét, a hamuzós tálat is mindig én ürítem ki utána, lesz kajája úgy hogy semmit nem segít bele csak a harmadát kifizeti. Mi aranyélet ez már? Hétvégén én is szeretnék azt csinálni amit akarok, és igen tudom, hogy főzni ígyis úgyis fogok es akkor mar oly mindegy hogy +2 adaggal többet csinálok vagy nem mert ugyanakkora macera van vele, csak kajak úgy érzem, hogy mint valami csicska lennék. Ha baráti körben van valami kis bulika egymásnál, akkor nyilván az fizet mindent, akinél van a buli de baszki nála sosincs, és mindig ingyen kaja, aranyélet neki (és igen idegesít, mert most valljuk be akármennyire szeretünk valakit, mindenki szereti az ingyen kaját és piát) Tudom, hogy nem tehetem meg hogy beszólok neki, meg semmi ilyen tiltás nem is jutott az eszembe hisz gyerekkori barátok (a kapcsolatom nekem vele olyan, hogy azért beszélek vele mert a párom gyerekkori barátja, de ha ilyen szimpla ismerős lenne akkor megtenném hogy nem beszélek vele), szóval ti ezt az egészet hogy kezelnétek? Nem kis szurkoló tábort keresek, aki nekem ad igazat, hanem tényleg az érdekel hogy ilyenkor ti mit tennétek? Hogyan viselkednétek ilyen szituációban? Vagy így erre mi lenne a legjobb megoldás? Igából azt érzem, hogy már egyfajta utálkozás van bennem emiatt felé (igen, tudom hogy nem tehet róla hogy garzonra futja neki jelenleg) de így a több, mint két év alatt ez a sok ilyen szituáció nagyon elbillentette a mérleget bennem és félek attól, hogy egyszer ki fog borulni a bili de akkor nagyon. Egyébként már felvettettem neki ezt a sérelmemet, a válasz az volt rá hogy ''persze fog segíteni''. Ja és még egy dolog eszembe jutott amit ki nem állhatok...nagyon jó beszélőkéje van és nagyon jól elő tudja magát adni es el is tudja magát adni, mintha kajak valami sztár lenne, ő lenne a Jani. És amikor beszél jajj mi van melóban így úgy stb kajak nincs okom rá, mert tudom hogy milyen, de mégis olyan kicsinek érzem magam. Olyankor mindig az van bennem hogy, úristen mikor hagyja mar abba ezt az önsztárolást. És kb úgy érzem hogy csak magamat mérgezem ezekkel az érzésekkel pedig nem akarom. De egyszerűen nem tudom hogyan kezelhetném ezt az egész helyzetet.