Mit tennétek a helyemben?

Sziasztok!Szeretném a segítségeteket/tanácsotokat kérni. Tudom, nem ismertek de az ismeretlen emberek tudnak a legőszintébbek lenni. A gondom a következő. Először is én Németországban élek elég régóta de magántanuló voltam Magyarországon, így vittem ki a 8 általánost. Kb. 6. félévkor kerültem abba a suliba ahová a legjobb barátnőm is járt, szóval osztálytársak voltunk. Eleinte nem nagyon kedveltük egymást de aztán megismertük a másik oldalát és egyre közelebb kerültünk a másikhoz. Mignem eljött az utolsó év és a klikkesedések amik a 8. évben kialakultak megszakították az eddigi barátságokat. Mindenki azzal lógott akivel tudta hogy egy suliba mennek jövőre. De mi vagyis én és a legjobb barátnőm ( nevezzük most Áginak a barátnőmet, egyébként nem ez az igazi neve) továbbra is ugyanolyan jó kapcsolatot ápolt mint eddig. Aztán leballagtunk és a többi osztálytársam és barátaim mind megszakították velem a kapcsolatot mert bizonyára találtak újakat a gimiben. gyedül Ágival maradt töretlen a kapcsolatom. Ő elment gimibe és koleszos lett, én pedig itt kint folytatom a tanulmányaimat. Innentől jön a lényeg, az eddigieket csak azért írtam le hogy kicsit a hátteret is megismerjétek. Szóval Ági most kezdte a 9.-et és megismert egy srácot akibe nagyon beleszeretett. Mivel a legjobb barátnőm ezért természetesen én hallgattam végig és én is adtam neki tanácsokat hogy mit kellene csinálnia ahoz hogy megkapja a fiút. Megfogadta a tanácsaimat és mindent úgy csinált ahogyan javasoltam neki. Sikerült, összejöttek a sráccal és nem győzködött hálálkodni, amiért ennyit segítettem neki. Rengetegszer szinte mindennap beszélünk és mindig elmondja hogy hogyan telt a napja és hogyha akadályba is ütközik akkor azt mindig megosztja velem én pedig próbálok rá megoldást találni. Rólam nem nagyon beszélünk mert nekem elég monoton tempóban és hangulatban telnek a napjaim, így többször inkább róla van szó. Aztán nem rég megismertem egy német srácot aki nagyon megtetszett nekem, és egyből megírtam Áginak. Persze kikértem a tanácsát és segítségét az ügyben mert a sráccal nem járunk egy suliba viszont gyakran látom a városban. Szóval kíváncsi voltam a segítségére, de erre ő nem nagyon tudott mit válaszolni. Azt írta hogy nemtudja mit kéne hogy tegyek, meg ilyesmi. Nem lepődtem meg mert az elmúlt időszakban történt már hasonló dolog de nem kerítettem neki nagy feneket. Aztán hogy megláttam a srácot azóta ugye gyakrabban van mit mesélnem, de ha bele is kezdek egy témába akkor ő csak annyit ír hogy jó lehet, atán már elis kezdi mesélni hogy pfú képzeld el ma a barátommal elmentünk pizzázni. Ez már kezdett úgy harmadjára szemet szúrni és megemlítettem neki a dolgot, persze nem bunkóztam meg ordítottam le hanem kedvesen fogalmaztam meg a mondandómat. És erre ő azt írta hogy ő nemtud olyan tanácsokat adni amilyeneket én írok és nem olyan jó barát mint amilyen én vagyok és ezért bocsánatot kért. Erre írtam hogy tudom mindig azt írom hogy semmi baj, de erre egyszerűen nem tudom most azt mondani és azt írta hogy megérti. Nagyon fontosak vagyunk egymásnak vagyis nekem ő de nekem is sokszor elmondja hogy mennyire fontos vagyok a számára. Nekem ő az egyetlen egy barátom aki maradt Magyarországon de nagyon rosszul esik hogy nem számíthatok rá. Nemtudom mit csináljak. Ahoz túlságosan is fontos nekem hoogy csak így megszakítsam vele a barátságot de rosszul esik hogy ritkább esetben de akkor amikor szükségem van rá, én ő rá nem számíthatok. Ebben kellene a segítségetek. Mit gondoltok erről az egészről? Bocsánat hogy hosszú lett, de ha végigolvassátok azt megköszönöm! A válaszokért nagyon hálás lennék.