Emiatt a “szabály” miatt, sok barátomat elvesztettem. Ti mit gondoltok, talán eltúloztam?

Szerintem az az igazi baràt, akivel egy kis idő eltelte után is ugyanott folytatjátok.

Egyik barátnőm külföldön él. Van, hogy havonta, kéthavonta videochatelünk, előfordul, h.naponta írunk, attól függ, h.ki mennyire van elveszve a teendőkben stb..De nincs kínos csend, ha beszélünk.

Mindenkinek megvan a saját baja, ezért nem biztos, hogy nem gondol rád, lehet, hogy csak fáradt vagy nincs ötlete, mit írjon, mert a saját bajai járnak a fejében. Esetleg nem akarja ezeket rádzúdítani.

Vannak olyanok is, akik igénylik a figyelmet és szeretik, ha más kezdeményez.

Nekem is van ilyen. Ha ráírok, akkor jól eldumálunk. Amúgy sosem írt rám.

Emiatt szerintem fölösleges izgulni.

Ha neked fontos, akkor keresed. Ha úgy érzed, hogy nem beszél veled szívesen, akkor elfelejted.

Én is külföldön élek, a barátaim nagy része Magyarországon. Nem beszélünk minden hónapban, vannak kimaradások, aztán vannak időszakok, hogy naponta beszélünk, aztán akad fél év szünet, aztán folytatjuk ahol abbahagytuk. Nem tudnék olyan mereven élni, mint te, szerintem felnőtt korban csak úgy maradnak meg tartósan barátságok ha rugalmasan állunk egymás életéhez - a lényeg úgyse az, hogy milyen gyakran kommunikálunk, hanem hogy milyen a kapcsolatunk és mennyire számíthatunk egymásra.

Ha egyáltalán nincs kölcsönösség, azt valóban nem érdemes erőltetni, de amit te csinálsz az túlzás. Nem tudom miért jó ezt így számon tartani és számon kérni, hónapra pontosan, mindenben a rossz szándékot keresve.. Te tudod.