Más is tapasztalta már ezt?

Nem kell aggódnod, hogy sok barátod lesz, mert kevesen képesek arra, amit te igaz barátságnak tartasz.

Kevés lesz, viszont mély és tartós.

Jól teszed, hogy te nem majomkodsz a népszerűségért.

Én úgy látom, hogy nem vagy önmagad. Ugyanis azért dícsérsz, mert elvárják, te pedig neki felelsz meg és ezért mondod a dicsérő szavakat, tehát megakarsz felelni az Ő elvárásainak, ha ezt átlatod akkor látod azt, hogy nem tudatosan esélyesen, de manipulálnak, akit lehet irányítgatni, ahogy kedve tartja a másiknak, azt nem fogja tudni tisztelni (téged)

Ha ezt látod, hogy kiakarja csikarni belőled az elismerést, mondd el, hogy te ezt érzed "úgy érzem, hogy azt szeretnéd, hogy most megdicsérjelek, azért mondod ezt?"

Azért jó érzés neki ezt tovább mondani neked (hogy suta), mert úgy érzi, hogy nem közvetlenül, de közvetetten Ő törölheti beléd a lábát, ezzel pedig nő az önbizalma és szívja az energiádat.

Én is ebben a helyzetben vagyok félig-meddig, azt gondolom, hogy a megoldás az volna, hogy csak akkor dicsérsz, ha valóban úgy gondolod, amint érzékeled, hogy kiszednék belőled ezt, abban az esetben reagálj és jelezd ezt (ha nem reagálsz az passzív-agresszív viselkedés volna, ez pedig ront a kapcsolatodon)

Dönthetsz úgy is, hogy nem igazán dicsérgetsz, alapból ez milyen? "Ügyes vagy Peti" ha megnézed, ki dicsér? Aki már valaminek a birtokában van, aki már ügyesebb, mint a Peti, tehát ezt érzékelteted, hogy te már feljebb vagy tőle és megdicséred, alá-felérendelt viszony.

Mielőtt még valaki háborogna, hogy milyen hülyeségről beszélek, elsőre biztos fura lehet, de ezzel az induviduál pszichológia foglalkozik, az a javaslat, ebből a szempontból, hogy az elismerést nem így érdemes kifejezni, hanem pl: "nagyon ügyesen vagy, hogy kipucoltad a kocsit" helyett " jó érzés nekem beülni a tiszta kocsiba"

Érezhető a különbség a két mondat között? Nincsen alá és felérendelt viszony a másodikban. Ha az első nyilvánul meg, hát, olyan nekem, mintha apáskodnék és a fiamat dicsérném.

Ja! Ha mindig rendes vagy és csak a jó szavakat és ezeket kapod, de nem tudod védeni magadat, nem húzol határokat, mindig csak a másik érdekét nézed, hogy dicsérd és az Ő igényeit szolgálod, abban az esetben beléd fogják törölni a lábukat, mert nem látják benned az önszeretet, azt érzékelik, hogy téged lehet manipulálni, ahogy nekik jó, ha arra van szüksége, hogy dicsérd és ezt megteszed neki akkor nyeregben érzi magát, "az van, amit én akarok" ha a lábát akarja törölni beléd akkor arra is rá akar majd venni, hogy hagyd, dehát kibe lehet lábat törölni? Abba aki hagyja, nem?

(18-22éves körüli vagy?)

Szívesen beszélgetnék veled, mert hasonlóan gondolkodhatunk, legalábbis az írásod alapján nekem ez jött le, ha gondolod írj.

"Én úgy látom, hogy nem vagy önmagad. Ugyanis azért dícsérsz, mert elvárják, te pedig neki felelsz meg és ezért mondod a dicsérő szavakat, tehát megakarsz felelni az Ő elvárásainak, ha ezt átlatod akkor látod azt, hogy nem tudatosan esélyesen, de manipulálnak, akit lehet irányítgatni, ahogy kedve tartja a másiknak, azt nem fogja tudni tisztelni (téged)"

Menj és gondolkozz el az életeden. Emberi módon azért meg kell felelni a barátok elvárásainak. Ha nem felelsz meg senki elvárásának, akkor ne csodálkozz, hogy nincsenek barátaid :D

#4 meg sem fogant volna ez a gondolat benned, ha neked volnának lefektetett dolgaid magaddal szemben, hogy te miként tudsz önmagad felé elszámolni a cselekedeteid után.

Ezért marad az, hogy másoknak akarsz megfelelni. Tudod a baratság a kölcsönös elfogadáson alapszik, jobb esetben, nem pedig azon, hogy ki miként tudja szolgálni a másik igényeit/elvárásait. Az egyik tiszta dolog a másik meg érdeken alapul.