Bunkó voltam, amikor felhoztam a barátomnak hogy mennyi mindent köszönhet nekem?

#14-es, köszönöm szépen! ;)

Köszönöm #22-es az észrevételedet az érdekbarátságról. Ez bennem is felmerült már, pontosabban lehet hogy mostanra tudatosodott, ezért is adtam hangot annak, hogy mi mindenben segítettem neki. Egy kicsit részletesebben leírom mi történt. Tavaly októberben ismertem meg, jól elbeszélgettünk meg minden, ezért gondoltam úgy, hogy kialakult köztünk a barátság. Aztán jöttek a lelkizések. Állandóan a szerelmi életéről panaszkodott, mindig meghallgattam, vigasztaltam, próbáltam tanácsokat adni, de ez az egymás utáni ötödik nap munka után már nem ment, ezért megsértődött és azt mondta enyi volt velem a barátság. Utána újból jelentkezett és ott folytattuk ahol abbahagytuk. Jöttek a szívességkérések, de sok esetben önként felajánlottam a segítségemet. Például autóval vittem mindenhova, ahová kellett, segítettem a költözködésénél, buszbérletet, gyógyszert vettem neki, amikor szüksége volt rá. Persze ezeket semmivel nem viszonozta, illetve azt mondta hogy velem beszél a legtöbbet. Aztán már ezt is sokallta és amikor nekem merült fel lelki problémám, nemes egyszerűséggel közölte, hogy kevesebbet beszéljünk, mert szüksége van énidőre, meg miattam nem tudja a dolgait végezni. Megjegyzem amikor neki volt rám szüksége mindig ott voltam és órákig, volt hogy estétől késő éjszakáig vigasztaltam, neki másfél óra sok volt belőlem. Eddig háromszor akadtam ki ezeken, mind a három alkalommal az volt a reakciója, hogy letiltott, nem volt hajlandó megbeszélni a dolgot és én hülye könyörögtem vissza magamat. Aztán most azon akadtam ki, hogy a szüleihez elvittem az ország másik végébe, és eszébe se jutott hogy pénzzel vagy étellel, itallal hozzájáruljon az úthoz. És amikor ezt megjegyeztem, ő volt vérig sértve, "A k... Isten basszon meg" és engem nárcisztikusnak nevezve "beteg állat" kifejezésekkel illetett. Utána jöttem elő azzal, hogy adjon már több tiszteletet, mert a tetteim alapján nem ezt érdemlem.