Miért kell ennyire erőltetni?

Jól tetted, hogy megszakítottad a kapcsolatot vele. Olyan érzésem van, hogy az ilyen típusú embernek teljesen mindegy, hogy Te hallgatod meg, vagy valaki más, mert úgyis csak saját maga jár a gondolataiban.

Mindannyiunknak van az a futó ismerőse, akivel összeakad, és leállnak az úton vagy a boltban csacsogni, és eltelik 20 perc, és azt veszed észre, hogy végig csak álltál az arcodra fagyott mosollyal (most ez ugye a maszktól nem látszana), és bólogattál, és meg se kellett szólalnod. Sokáig mulya voltam, és jó pofát vágtam ilyenkor, hiszen nem illik megbántani másokat. Egyszer viszont másképp tettem. Buszon voltunk, már 25 perce, és végigbeszélte az utat. A leszállásom előtt ránéztem, és nyomatékosan azt mondtam neki: Köszönöm szépen a kérdésedet, én is nagyon jól vagyok. Azzal leszálltam. Olyan jó érzés volt, hogy azóta se hagyom, hogy valaki mikrofonnak nézze a fejemet.

Azt a lányt pedig nem tudod megváltani. Nem a Te feladatod, hogy kirángasd ebből a szerelmi ájuldozásból, nem is a Te felelősséged. Bosszankodni így utólag meg már nem érdemes rajta. Jó esetben talál magának valami életcélt, amire annyira kell koncentrálnia, hogy elfeledkezik saját magáról.