Miért nem vigyáz a barátom arra, amiről tudja, hogy több millió forintot költöttem rá, és nagyon fontos nekem?

3 hónappal ezelőtt vettem egy új autót, szalonból, 7 millió forintért. 16 éve gyűjtöttem rá a pénzt, sokat dolgoztam érte. 34 éves vagyok, egyedülálló, se kutyám, se macskám, és ez így is marad, ha rajtam múlik. Mindig is autóbolond voltam, az előző autóimra is nagyon vigyáztam, óvtam, kíméltem, takarítottam őket. Valaki a családjával tölti az időt, én meg ezzel.

Húsvétkor egy barátommal kirándultam a Bakonyban. Nincs autója, jogsija sem. Egy nagy kört mentünk, néhány helyen megálltunk sétálni, nézelődni. A barátom tudja, hogy ez az autó nagyon fontos nekem, a legnagyobb vágyam teljesült azzal, hogy sikerült megvennem. Nagyon sokat beszéltem erről neki, és arról, hogy ezt az autót szeretném sokáig olyan állapotban tartani, ahogyan kigurult a szalonból. Erre a kirándulás előtt külön felhívtam a figyelmét, hogy nagyon vigyázzon az autóra, nekem ez nagyon fontos. Nagyon jól éreztük magunkat a kirándulás alatt. Csupán annyi tűnt föl, hogy erősen csapja be az ajtót, és a táskáját rátette a kocsi tetejére. Ezért szóltam is neki, hogy finomabban, ha lehet, és a táska megkarcolhatja a lakkozást. Azonban amikor hazaértem, akkor láttam meg, hogy hogyan néz ki az autó a barátom után: az ülés alja tiszta sár, a szőnyeg úgyszintén. Az ülés- és ajtókárpiton nagy fehér foltok, valószínűleg a kézfertőtlenítős kezét törölte bele. Olyan volt a küszöb, mintha minden beszállásnál rálépett volna: tiszta sár, és ami a leginkább fáj, hogy több helyen összekarcolta mélyen. Szerintem éles kavics volt a cipőjében. Nem taposó, nem fellépő, hanem küszöb: átlépünk fölötte. Az ajtókárpit alján is megkarcolta a műanyagot beszállásnál a cipőjével.

Nagyon mérges lettem, azonnal el is kezdtem kitakarítani az autómat. Az eszembe sem jutott, hogy képeket csináljak az állapotról, pedig azt kellett volna. Másnap felhívtam a barátomat, és mondtam neki, hogy nekem mennyire rosszul esik, hogy nem vigyázott az autómra. Ő azt mondja, hogy vigyázott rá, és nem tudja, mi lett a kocsival, és szerinte csak kissé koszolta össze a szőnyeget (amiért nem is haragudnék, hiszen a cipőtalpán nyilván visz be az ember koszt).

Egy másik barátom szerint bunkóság, hogy nem vigyázott autóra, pedig tudja, hogy milyen sokat jelent nekem.

Egy hete ezen rágódom, már kínomban ide írok. :-) Tisztában vagyok vele, hogy az átlagember számára az autó csak egy használati tárgy, ütik-vágják-törik-húzzák-nyúzzák, és nem is nagyon takarítják sokan, de számomra ez az autó nagyon sokat jelent. Talán kicsit kompenzálom is vele, hogy nincs családom, és valami kell, amiért érdemes élni.

Nagyon hosszú lett a bejegyzésem, de nincs senki, akitől tanácsot kérhetnék / akivel megoszthatnám ezt. Szerintetek én reagálom túl a dolgot, vagy tényleg jogosan haragszom a barátomra, amiért nem vigyázott az autómra?