Ha nincsenek úgynevezett barátok akkor nincs csalódás sem?

a körülötted lévő emberekben ettől függetlenül csalódhatsz még és magadban is.

A csalódás nem a baráttól függ, hanem az elvárástól. Nekem a barát az, aki úgy szeret velem lenni, hogy nincs elvárása és viszont. Ezért barátban sosem csalódok.

Igen, csalódás csak akkor következik be, ha idealizáljuk a másikat és valójában nem ismerjük. Ha azonban arra törekszünk, hogy megismerjük, akkor egy-egy, számunkra ellenszenves vagy nem kedvelt tulajdonságát nem csalódásként éljük meg, hanem mint a megismerési folyamat egyik elemét. Szeretni azonban olyan embert is lehet, akinek ismerjük a számunkra nem vonzó, ellenszenves tulajdonságait is, ha ezek még beleférnek a mi erkölcsi világképünkbe.

Mi alapján ítéled meg a másik embert? Erkölcsi szint? Az mit jelent?

Nem halhatsz meg, ha már eleve meg vagy halva. Ne kb ilyen szintű értelmetlen dilemma ez szerintem. :D

#3 a legtöbb embernek mégis sikerül

Részben igen, én is így gondolkodok, de fejlődés sincs...

Egyet értek a #4-gyel. És szerintem ez itt nincs elásva. Úgy tűnik te magas erkölcsi szinten vagy, de ez még nem zárja ki, azt, amit a #4 mond. Az, hogy az emberek milyenek, az egy tény, attól még, hogy nem lesznek barátaid, vagy magasabb erkölcsi szinten vagy, az emberek ugyan olyanok maradnak, és így is tudsz csalódni. Amit #4 ír, az azt jelenti, hogy nem úgy állsz az emberekhez, hogy ő biztos más, mint a többi, hanem úgy, hogy nem tudod milyen, bármilyen lehet. Ezért akarod megismerni. Ha így megismered az embereket, akkor lesznek olyanok, akik nem felelnek meg a te erkölcsi szintednek, és lesz, aki igen. De mivel mindenkihez úgy álltál hozzá, hogy majd elválik milyen ember, így nem csalódtál azokban, akik nem felelnek meg az erkölcsi szintednek.