Hogyan viselkednétek vele ezek után? Még mindig barátként tekintenétek rá?

Ovis korunk óta ismerjük egymást, azóta barátok vagyunk (van egy harmadik lány, akivel szintén jóban vagyunk és beletartozik ebbe a kis "klikkbe", ezért lehet néha többes számban írok majd, ilyenkor rá gondolok). Egy településen élünk egymástól pár utcányira, oviban csoporttársak voltunk, általánosban osztálytársak, gimiben már csak évfolyamtársak és egy egyetemre mentünk, egy karra csak különböző szakokra, de van átfedés és volt közös óránk is. Az egyetemen kezdtünk eltávolodni egymástól (előtte sem voltunk sülve-főve együtt csak azért akkor még normálisan beszéltünk, találkoztunk is).

Soha nem akart velem lakni az egyetemi kollégiumban (ő is kolis volt, de inkább idegenekkel lakott együtt és állandóan panaszkodott rájuk milyen retkesek, idióták, zajonganak stb., utálja az egészet), soha nem volt hajlandó semmiféle közös programra (egyetlen egyszer voltunk moziban az egyetemi évek alatt, soha egyszer nem maradt ott 5 perccel tovább sem, rohant a koliba, rohant haza azonnal stb. és mikor itthon vagyunk sem tud átjönni még egy délután sem). Ha valahol véletlenül összefutottunk vagy közös óránk volt, esetleg együtt vonatoztunk haza beszéltünk, de ennyi. Valamint még a közös messenger csoportban írogattunk egymásnak. A következő félévre már nem is jelentkezett a kollégiumba, hanem inkább bejárós lesz (nem az anyagiak miatt, ebből a szempontból nem annyira éri meg) és már előre tudom, hogy akkor így még annyit sem fogunk személyesen találkozni, beszélni mint eddig, mert úgyis rohan majd órára, óra után rohan a buszra, vonatra. Az első évben lett egy barátja (őt is eltitkolta előlünk, mástól tudtuk meg és azóta sem nagyon beszél róla), aki külföldön él és emiatt csak nyaranta találkoznak, olyankor az egész nyarat kint tölti nála. Valamint most a távoktatás alatt félév közben is kiutazott. Nekünk ezekről soha nem szól, mindig csak közben derül ki, hogy ja amúgy már kint van 3 hete és ugyanígy a hazaérkezéskor. Ha kint van, akkor velünk egyáltalán nem kommunikál, max. reakciókkal reagál az üzeneteinkre és akkor ír, ha valami miatt muszáj. Amúgy másokkal sincsen jóban, másokkal sem tartja intenzívebben a kapcsolatot, másokkal sem találkozik.

A lényeg az, hogy engem ez zavar és az előbb említett harmadik lánnyal is beszéltünk már erről, mert őt is zavarja. Egyszerűen rosszul esik, hogy soha nem is gondol ránk. Nekem viszont fontos lenne, mert mégis nagyon régóta ismerjük egymást, sok közös emlékünk van stb., nekem ez számít. Csak egyre inkább úgy érzem, hogy ennek már lassan semmi értelme és nem is vagyunk igazi barátok.