Hogyan járnátok el a helyemben az alábbi helyzetben?

Gyermekkori barátnőm, körülbelül 12 éves korunk óta ismerjük egymást (26 éves vagyok). Sok mindent megértünk egymás mellett, jóban-rosszban. Azonban körülbelül 3-4 éve eletszemletet váltott, mióta szerelmes lett és kapcsolata lett, a csávója hatasara(coaching képzésre járt, érdeklődik a kineziológia, pszichológia, pozitív gondolkodás, öngyógyítás, második élet iránt, jósnőhöz jár stb). Ezzel nem is volna probléma mindenki abban hisz amiben akar, viszont mostanában úgy érzem eltavolodtunk egymástól ezért mert úgy érzem sokszor hogy nem mint barátnőmmel hanem mint terapeutammal beszélgetek. Párom borzasztoan orrol rá, és nem szereti mert szerinte mikor találkozok vele teljesen lehuz és még depressziosabb leszek tőle. Rám erőlteti a gondolkodasmenetet és mikor mely ponton voltunk párommal azt tanácsolta hagyjam el mert ez csak rosszabb lesz. Párom teljesen kiakadt és persze én is. Hiszen ez nem így működik. Megoldani kell nem el dobni a dolgokat.

Viszont hiányzik a barátnőm. Gyerekkorombol mélyen és most azt érzem nem tudok vele azonosulni. De megbantani se szeretném. Sokszor panaszkodott hogy csak én vagyok neki, mindenki elfordult tőle. Mi tevő legyek? Hogy szerezzem vissza? Azt szeretnem olyan legyen mint régen. Köszönöm a tanácsokat.