Barát az ilyen szerintetek vagy nem néz semmibe? Szerintetek érdemes ezt a beszélgetést folytatni?

22 éves nő vagyok. Van egy 25 éves lány az életemben, akivel 7 éve ismerkedtünk meg, barátnők voltunk és 4,5 évvel ezelőttig mondhatni azok is maradtunk. Eléggé felszínes barátság volt a miénk: csak róla szóltak a találkozók, csak akkor hívott fel, mikor neki gondja volt, ha beültünk valahova folyton meghívatta magát, én pedig mindig azt éreztem, hogy sose számíthatok rá és ha nem is tudatosan, de csak kihasznál és igazából emiatt is zártam le vele még 2017-ben az egészet.

Több, mint 4 év után másfél hónapja kezdtünk beszélgetni, én kerestem meg, mivel eléggé magányos voltam. A járványhelyzet miatt most személyesen egy darabig nem akarok találkozni, ezt én jeleztem is és csak viberen beszélgetünk, már ha ezt lehet beszélgetésnek nevezni.

Az első telefonbeszélgetésünk után 1-2 óráig viszonylag intenzív beszélgetés volt köztünk, aztán 1 hétre eltűnt, majd rám írt, hogy hogy vagyok, majd pedig azt írta, hogy ő covidos volt, azért nem írt 1 hétig. OK. De azóta is napokig nem ír. Dolgozgat valamit, de nem annyit, hogy emiatt napokig ne tudna visszaírni. Egyébként a beszélgetéseink is nagyjából róla szólnak, az ő covid okozta depressziójáról és igazából én csak erre válaszolgatok, tanácsokat adok, de még erre is napok múlva reagál Őfelsége:D pár napja már 5. napja nem válaszolt, amikor is elegem lett és kitöröltem a válaszaim, amire azonnal mentegetőzött, hogy jajj mennyi törölt üzenet és hogy jaj bocsi, de rossz a telefonja és se viberen se messengeren nem kapja meg az üzeneteket :D:D:D

Szóval röhejesnek tartom az egészet, szerintem egyszerűen csak lesz.r engem, ha érdekelném mint embert bármennyire is, akkor ha nem is jelez a telefonja, magától nézné meg minden nap a vibert, hogy írtam-e neki. "Nagy elfoglaltságában" és az önsajnálkozásában mondjuk meg se kérdezi én hogy vagyok, vagy a családommal mi van, mondjuk azt sem igazán volt módom elmondani, hogy anyum kórházban van coviddal, de mindegy is, mert ha ezt szóvá tenném, ő erre azt reagálná, hogy "dehát őt érdekli az én életem" és ha elmesélném mi nyomja a lelkem anyukámmal kapcsolatban arra se reagálna napokig. :D:D:D

És mielőtt bárki leszólna: van életem, van munkahelyem, tanulok is ezek mellett, szóval nem naphosszat a telefonját nyomogató élettelen ember vagyok, épp ellenkezőleg. Pont ezért tudom, hogyha valakinek fontos a másik, sok elfoglaltság mellett is szakít rá időt.

Ti mit gondoltok erről a helyzetről, igazam van?