Sok barátotok van, nekem egy sincsen.?

Nem igazán.. sosem volt sok, de most főleg nincsenek körülöttem olyan emberek, akiket teljes vállszélességgel barátnak hívnék.

Egy még gimis osztálytárssal írogatunk héba-hóba, bár inkább én tartom fenn a beszélgetést, de néha mesél magától ezt-azt.

Általánosban és gimiben ők ketten voltak a legjobb barátaim, de mára alig beszélünk. Neten nagyon vontatott az egész (egyikük passzív, másikuk elég sok idő után ír csak vissza; rengeteg barátja van és én csak sajnos a sokadik vagyok), és a kevés találkozást is javarészt én kezdeményezem. Akkor nagyon jól elvagyunk, meg olyan, mint rég, de utána minden visszatér a megszokottba és egyedül érzem magam.