Hogyan felejtsem el a volt legjobb barátnőmet?

Már 1 éve annak, hogy véget ért a barátságunk. Most már az iskola sem köt össze minket, így a múlton kívül nincs közös pont. Lettek új barátaim, belekezdtem olyan dolgokba, amiket a barátságunk alatt sosem mertem volna pl.: táncolok, nagyobb társaságokba járok. Boldog vagyok, de valahogy még mindig hiányzik nekem. Sokszor úgy voltam ezzel, hogy ennek így kellett történnie, nem kár érte, majd elmúlik és lesznek más barátaim. Tényleg lettek és hálás vagyok értük! De mégis.....

Valahogy hiába boldog vagyok, ez nem teljes. Olyanokat élek meg, amiket mindig is együtt terveztünk.. csak nélküle! Az a tudat sem segít, hogy egy kis dolgon vesztünk össze. Együtt terveztünk valamit, amit mint kiderült nem akart, de ezt nem mondta el. Nem volt velem őszinte, 1 nappal az esemény előtt lemondta az egészet és ezzel mások előtt kellemetlen helyzetbe hozott. Akkor eléggé túl reagáltam ezt és azt mondtam neki, hogy egy ideig ne is beszéljünk. 1 hét után felkerestem, de már azt mondta, hogy semmi sem lehet olyan mint régen.. Távolságtartó lett, egy ideig igyekeztem, de végül én is azzá váltam. Elkezdődött a ťaktikázás, ha az egyikünk azt mondta próbáljuk meg, a másik rideg volt. Végül 1éven keresztül nem is beszéltünk, köszönni sem köszönt és most pedig itt vagyunk.

Nagyon nagyon megbántam, hogy úgy reagáltam le a dolgokat és a későbbieket is. Nem tudom mit tehetnék. Hogyan felejtsem el teljesen? Annyiszor gondolok arra, hogy ezt simán megoldhattuk volna, ha őszintén kommunikálunk. Nem voltam elég érett ehhez, bocsánatot kértem de valójában nem mertem megpróbálni újra. Féltem, hogy újra csalódni fogok... Most már elengedtem a haragot, a ragaszkodást, hogy mindenképpen úgy legyen mint régen. De mégis félek ráírni, mert attól tartok ő már nem gondol rám, nem akar az életébe. Olyan emberekkel kezdett el barátkozni, akiket korábban kibeszélt nekem és ezért nem tudom mit gondoljak róla és a mostani énjéről. 1 év alatt rengeteget változhat az ember.. megismerném szívesen az új énjét, de egyáltalán van bennünk közös? Valahol szeretem és hiányzik, valahol pedig nem akarom, hogy újra azt mondja inkább meg ne is próbáljuk meg helyrehozni. Ez mindig 2 embertől függ és még valahol mindig hiszem, hogy helyre lehetne hozni. Fáj, hogy mások ennél sokkal durvább dolgok után is kibékülnek mi meg..... nekünk egy ILYEN dolog miatt vége lett. Nagyon sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki és bár helyrehozhatnám!

A barátaim nem értik meg ezt, azért bízom abban, hogy tőletek kapok 1-2 értelmes választ. Szerintetek megérné még egyszer utoljára megtennem az első lépést és beszélnem vele? (nem a legjobb barátnője szeretnék lenni, már azzal is beérem ha évi 1x felköszöntjük egymást, csak tényleg egy ilyen dolog miatt ne beszéljünk soha többet?) Vagy felejtsem el teljesen? Ha igen akkor pedig hogyan? Hogyan tudnám magam végre túltenni annyira ezen, hogy ne fájjon ha eszembe jut? Előre is köszönöm mindenkinek és kérem az ilyen .. emberek kíméljenek!