Én utálnék el mindenkit magamtól vagy jól csinálom?

Lehet kicsit hosszú lesz a kifejtés.

Szóval, szakgimnáziumba jöttem 5 éve. 8an voltunk egy szobában, mind osztálytársaim voltak. Egész jól megvoltunk, de nyilván volt klikkesedés. Első év végére különváltunk, kisebb szobákba kerültünk, így nyilván mindenki azzal élt tovább akit jobban szeretett, így a két szoba közt megszakadt a kapcsolat. Én a szobatársaimmal (3 osztálytársam) nagyon jól megvoltam, jó barátok voltunk. A másik szoba kitalált a barátnőmről valami pletykát, így mellé álltam. Rólam viszont kitalálták, hogy a barátom (akivel első óta együtt vagyok) matekórán kényeztetett engem az ujjaival. Ezt jól elhíresztelték, majd másnap már mindenki rajtunk nevetett, rólunk beszélt, minket vetettek meg. A tanárokig is eljutott az infó, illetve a rangidős lányok kb majdnem megtéptek érte, hogy mit is képzelek magamról. (Én akkor még nem is tudtam, hogy miről beszélnek.) Így a másik szobával teljesen megszűntettük a kapcsolatot. Majd a barátnőm elkezdett barátkozni a másik szobával, ami nekem rendkívül rosszul esett, hiszen én azért kerültem ekkora lejáratás tárgyává, mert bevédtem őt. Megromlott vele a kapcsolatom. (Ez már harmadik év vége.) Kicsit elegem lett, hogy mindig az ő szexuális életét kellett megbeszélnünk, a hangulatunk mindig attól függött, hogy a hétvégén az akkori párja ágyba vitte e vagy sem. Mindig mindenhova el kellett kísérnem, de ő sosem kísért el engem sehova. Mindig ő volt a központban, így megszakadt vele is a kapcsolat. Sokszor veszekedtünk. 4. év elején még kisebb szobába kerültünk. (2 osztálytársam. A volt barátnőm más szobába került) A volt barátnőmtől hatalmas utálást kaptam. Minden nap fizikálisan vagy szóban megalázott, így részemről teljesen kizártam az "újrakezdés" dolgot. Nemsokkal később a páromra is rámászott, kellette magát neki, ribizett neki. Eléggé fájt, de ezt tudta jól. Az akkori szobatársaimmal nagyon jóban voltunk. Imádtuk egymást. Ők lettek az új barátaim. Negyedik év végén az egyik szobatársam elballagott, így ketten maradtunk.

A másik szobatársamnak nagyon sokmindenben segítettem mindig. Étellel, ha valamilye elfogyott, internettel stb, amit nemigen kaptam vissza önzetlenül sosem. Ezek mellett elkezdődtek a drogos történetei is. A fájdalomcsillapítót is orron keresztül szívta fel stb. Tiszta gyerekes viselkedés.

Idén elkezdtem műszempillázni, és mikor már eléggé ment megcsináltam a szobatársam pilláját is. 1 hónapig huzogatta a kifizetését, majd nagy nehezen kifizette. Vasárnap este mikor beérkeztem a szobába az asztalomon volt jóval kevesebb amiben megállapodtunk. Nem tettem szóvá, mert akkor már 1-2 hete nem szólt hozzám valamiért. Majd fokozódtak a kitolások. Egyik este belázasostam, le voltam izzadva annyira, mintha egy vödör vizet rámöntöttek volna, erre kinyitotta az ablakot, holott tudta, hogy milyen állapotban vagyok. Vártam kicsit míg kiszellőzik a szoba, és megkértem, hogy csukja be az ablakot, de erre összeveszett velem, hogy amúgyis be vagyok takarózva, attól hogy beteg vagyok nem kell hisztiznem, stb stb.. Egy héttel rá szóltam, egy másik dologért ami zavaró volt számomra (kihangosítva telefonál már fél éve egész nap) és ismételten nekem feszült, összevesztünk, így konrkétan esélyem sincs vele megbeszélni a dolgot, vagy kibékülni.

A lány aki elballagott, vele még mindig tartom a kapcsolatot, nagyon jóban vagyunk.

Na szóval így épült le az összes baráti kapcsolatom az iskola alatt.

Én csinálok valamit rosszul, vagy jól cselekszem ezzel, hogy az ilyen energiavámpírokat, vagy esetleg akik csak kárt okoznak nekem, kizárom az életemből?