Pióca legjobb barát?
Van egy legjobb barátnőm, aki abból adódóan a legjobb, hogy a legrégebb óta őt ismerem, konkrétan még általános iskolából. Azt kell róla tudni, hogy rajtam kívűl nem nagyon vannak barátai, max haverjai, viszont szilveszterkor sem hívták sehova. Nekem van több barátai társaságom, úgyhogy engem hívtak ide-oda, gondoltam elhívom az egyikbe a legjobb barátnőmet is nyilván, ne legyen egyedül. Elvittem egy nagyobb házibuliba (25-30 fő), a társaság nagy részét egyébként ő is ismerte, mert buliztunk már együtt többször ezelőtt. Ennek ellenére kb végig rám volt tapadva, bárhova mentem jött utánam, amikor társaságban beszélgettünk többen, akkor ő szimultán elkezdett beszélni nekem, nehogy már tudjak másra is figyelni. Voltak új emberek is meghívva, akiket én sem ismertem, gondoltam megismerkedem velük, amíg én beszélgettem, addig a barátnőm csak ült magában egyedül kussban. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha én nem voltam éppen elérhető, akkor ennyire nem bírta magát feltalálni ismerősök között sem, mert ha még mindenki vadidegen lett volna, azt úgy, ahogy megértem (azt se teljesen), de így végképp nem. Sokszor úgy érzem, hogy nélkülem nem lenne sehol, ha társasági életről van szó, mert mindenhova én hívom, minden társaságba én viszem be, de már kezd ebből elegem lenni, mert folyton rám van cuppanva, és ahol ő ott van, végig vele kell foglalkoznom, mert nélkülem nem tudja magát feltalálni. Kisajátítana teljesen, és ez másoknak is feltűnt már, most legutóbb 2 barátom is megjegyezte, hogy nagyon össze vagyunk nőve. Továbbá ha bármit be kell szerezni a buliba, legyen az legális vagy illegális szer, ő magától semmit nem tud, ez is teljesen rám van hárítva, hogy akkor vigyem az ő motyóját is. Kb mint egy kisgyerek, akiről gondoskodni kell, mert magától el van veszve. Teljesen azt érzem, hogy nem vagyunk egyénrangúak ebben a barátságban, mert folyton nekem kell róla gondoskodnom, egyedül arra se képes, hogy elmenjen vizet tölteni, oda is kísérni kell. Félreértés ne essék, a bulizást leszámítva nincsen vele probléma, mert jóbarát és lehet rá számítani, viszont társaságban nagyon nem szeretek már vele megjelenni, mert én szeretek minél több emberrel beszélgetni/ismerkedni, nem pedig egynél leragadni, akivel amúgy is beszélek mindennap. Azt nem tudom megcsinálni, hogy ne hívjam pl szilveszterkor, mert akkor nincs hova mennie. Ha meg buliba nem hívom és utólag látja, hogy voltunk, akkor biztos nagyon megsértődne.
Ilyen helyzetben mit lehet tenni?
válasza:Attól, hogy ő nem olyan személyiség, mint te, kicsit zárkózottabb, introvertáltabb, miért kell rögtön elítélni?
Ember, ha egy buliba elmennék az állítólagos legjobb barátnőmmel, ahol egyébként rajta kívül én senkit nem ismerek igazán, mivel csak vele vagyok jóban, jóhogy én is az ő társaságát keresném. Mi ebbe a nem normális? Azt hittem mindenki így gondolkozik. Ha valakivel elmegyek valahova, nem fogjuk félúton lepasszolni egymást, és elmenni másfele.
Amúgy meg hogyan lehet így beszélni egy olyan emberrel, aki évek óta ismersz, szeretsz, a legjobb barátnőd? Én elásnám magam, ha ekkora képmutatás jönne le a szövegemből, és így beszélnék valaki olyanról aki fontos nekem.
Amúgy meg, ha ennyire zavar, akkor ne hívd meg, nem hinném, hogy sajnálnád, hogy egyedül van.
válasza:Szimplán csak nem megy neki az ismerkedés, biztosan nehezebben oldódik ismeretlenek között. Te elég durván extrovertált vagy az alapján, amit írtál, ő meg az ellentéted. Akkor meg nyilván próbál amellett maradni, akivel élete során 2 köszönésnél több szót váltott.
Szerintem buliba sem akar menni, csak azt szeretné, ha nem másokkal töltenéd a szilvesztert, -miközben tudod hogy ő otthon punnyad,- hanem vele.
válasza:Sajnos én is ilyen vagyok és nem tűnik fel, hogyha sok vagyok.
Nehezen barátkozom és ha valakihez közel kerülök, akkor görcsösen a közelében akarok lenni.
Próbáld meg vele szépen megbeszélni, más nem nagyon segít, így legalább nem fog sérülni.
(Egyébként nálam úgy derült fény arra, hogy milyen idegesítő tudok lenni, hogy éreztem, hogy kibeszél. Nem kellett volna, de belenéztem a telefonjába, tényleg szépen témában voltam. Sérültem is. Ha megmondta volna, hogy sok vagyok, nem lenne üldözési mániám.)
válasza: válasza:Én is ilyen vagyok, szociális fóbiám van, de vágyom társaságra. Lassabban oldódom mint a többiek, de az én megfigyelésem, hogy társaságfüggő is.
Kerültem már olyan társaságba, ahol minden próbálkozásom ellenére egyszerűen kizártak, mintha ott sem lettem volna, próbáltam többször beleszólni a témába, de nem reagálták le egyszer sem, sőt, elfordították a fejüket. A végén egyre égőbb volt minden hiábavaló próbálkozás, elkezdtem látványosan unatkozni, hátha valaki megszán, de le sem szarták azt sem. Az egyik csaj a végén elkezdett velem dumálni, aminek nagyon megörültem, de csak arra ment ki, hogy szivasson. Ez a társaság egyébként csupa gazdag gyerekből állt.
Aztán volt olyan társaság is, ahol tökre aktívan bevontak, elmesélték nekem külön, hogy ezen most épp azért nevettek, mert régebben ez vagy az történt, így számomra is érthetővé vált a poén, nem szenvedtem hiányt abból, hogy én csak most cseppentem közéjük. Ők csórók voltak, mint én😜
Nem lehet, hogy a te baráti köröd is kizárta ezt a csajszit?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!