Mennyire normális, ha csak az egyik fél kezdeményez beszélgetést?

Nem keltetted fel (még) eléggé a figyelmét avagy nagyon félénk srác.

Én olyan ember vagyok ha ilyesmi történik kerek perec megkérdezem az illetőt mi az oka. Ő meg megmondja. És nem kell találgatnom feleslegesen.

18/L

Én egy sokéves barátságban érzek hasonlót - már egy jó ideje. Próbáltam többször is megbeszélni ezt, sikertelenül. Egyszerűen úgy érzem már nem vagyok fontos a másiknak, "kifújt" részéről a barátság. Amikor elmondtam neki ezt, letámadt hogy nem igaz, én "akaszkodom rá", összevesztünk. Majd bár idővel kibékültünk, de a barátság nem lett már olyan. Mert most már nem "erőltetem", ha pedig én nem írok, nem kezdeményezek akkor ő alig. Így viszont hogy alig beszélünk szép lassan kikopik az is hogy egyáltalán miről beszélgethetnénk, nincs témánk már egymás számára úgy érzem. A szar az egészben hogy én szeretem őt, de már belefáradtam hogy kűzdjek ezért a barátságért. Belefáradtam abba hogy egyoldalúnak érzem, nem érzem hogy neki fontos lennék (már a születésnapomat is elfelejtette, bár ez lenne a legkisebb probléma...).

Egy barátság nem lehet egyoldalú, mindkettőtöknek tennie kéne érte, én így gondolom.

Akkor viselkedek így, ha nem igazán érdekel az illető. Valószínű ezt a barátságot csak te akarod, visszautasítottad de felajánlottad neki, hogy legyünk barátok, nemde? Ez kb. olyan, hogy megdöglött a kutyád de megtarthatod.

Amúgy miért keresed meg foglalkozol vele ezek után, hogy visszautasítottad? Neki nem hiszem, hogy elmúlt a vonzalma feléd. Azért mehetett bele ebbe a barátság dologba, hogy a későbbiekben hátha változik a dolog de belátta, hogy nem így nincs értelme az egésznek/nincs értelme tovább folytatni.

Én is ilyen vagyok, mint az a srác akiről meséltél.

Van egy srác, akivel már hónapok óta megismerkedtem online. Még az elején minden héten írogattunk, majd csak két hetente, és így tovább. Most már ott tartunk, hogy 2 hónapja nem beszélgettünk. Általában úgy volt, hogy egyszer ő, majd én kezdeményeztem beszélgetést. De egyszerűen mindig nehezemre esett elsőként írni, pedig mindig nagyon élveztem a közös beszélgetést. Illetve a legjobb barátaimmal sem szoktam chatelni, esetleg néha pár sort. Amikor meghallom a messenger értesítést, abban reménykedem hogy ő írt. De valahogy nem vagyok képes én ráírni.

A srác amúgy nagyon bejön nekem külsőre, de a személyisége még annál inkább, legalábbis amennyire eddig megismertem. Szeretném jobban megismerni, és végre találkozni vele. Próbálom összeszedni minden erőm, és a közeljövőbe ráírni, bár kérdéses hogy ennyi idő után még lenne-e kedve hozzám, de a remény hal meg utoljára, szóval mindenképp megpróbálom.

Szerintem próbálj meg vele beszélgetni erről személyesen, és legyél vele megértő.