Mondjam el a legjobb barátnőmnek, hogy vagdosom magam?
Ismerem annyira, hogy tudjam, hogy benne maximálisan bízhatok, nem fogja kifecsegni vagy megszakítani a barátságot.
De szerintem ez egy nagy önző dolog lenne tőlem. Viszont a pszichológusomat leszámítva (akinek persze mondani fogom, ha megyek, csak addig nem tudom mi legyen) ő az egyetlen, akinek ezt el merem mondani.
Már évek óta karcolgatom/kapargatom a bőröm, de vagdosni csak mostanában kezdem és nem tudok leállni. A combomat vagdosom, szóval annyira nem feltűnő és az elvérzés se valószínű. A korábbi dolgokat nem tartottam annyira problémásnak, hogy mondjam bárkinek, de ezt már igen.
De tényleg nem akarom ezzel terhelni, csak nem tudom, hogy mi mást tudnék addig csinálni, amíg eljutok a pszichológushoz. Nem olyan távoli az időpont, de csupa vágás már a combom és félek, hogy valami iszonyatosan nagy baromságot fogok csinálni, ha nem beszélek erről valakivel.
Szerintetek mit csináljak? Legyek önző, vagy próbáljak valami más megoldást találni valahogy? Esetleg valami ötlet, hogy mit tudnék csinálni vagdosás helyett, hogy megnyugodjak? (Lehetőség szerint, ha erre írtok valamit, akkor olyat írjatok csak, ami szobában megvalósítható szociális fóbiám van és autista vagyok, diagnosztizáltan.)
18L
#10 Hát végülis leírhatom, miért is ne.
-Az egyetlen olyan tárgyból (matek) amiből igazán jó voltam eddig (9.-11. minden jegyem 5-ös volt belőle), most több olyan 4-est is kaptam, ami csak a tanár jóindulata és az alacsony ponthatárok miatt nem lett rosszabb. A(z emelt) próbaérettségin 46%-kot sikerült összeszednem, úgy, hogy minden gyakorlásnál 65%-75% között voltam.
-Nem tudok egy barátnőmnek se igazán segíteni soha, hiába próbálom minden tudásomat összeszedni, mert egyszerűen (valószínűleg, mert autista vagyok) nem értem az érzelmi részét, a problémák többségénél érzelmi segítség kell. Régebben volt, hogy visszakérdezni vagy dolgokba belekérdezni is elfelejtettem, szerencsére mióta járok fejlesztésre nehezen, de legalább ezek mennek.
-Barátkozni próbáltam valakivel, majd elszaladtam és elbújtam előle (szintén vagy az autizmus, vagy a szociális fóbia lehet az oka). És még csodálkozok, hogy miért nem ír vissza...
-Kicsit ördögi kör ez, de szégyellem azt is, hogy vagdosom magam, meg hogy eddig meg karcolgattam/kapargattam magam.
-Szégyellem, hogy nem töltök elég időt a családdal, barátokkal és nem segítek eleget otthon, mert egyszerűen még az ágyból se bírok felkelni, annyira rosszul érzem magam érzelmileg, de nyilván másnak is megvannak a saját gondjaik és ezzel én csak őket terhelem.
-Szégyellem hogy rengeteg dologhoz kell segítséget kérnem.
-Szégyellem, hogy a férfiaktól való félelmem miatt sok teljesen kedves-aranyos férfi kézfogását vagy hasonló kedves gesztusát utasítottam vissza.
-Mérges vagyok magamra, hogy szinte semmi emlékem nincs 10-12 éves korom előttről és akárhogy is próbálkozok, maximum néhány pár pillanatos foszlány ugrik be.
-Mérges vagyok magamra, hogy nem töltöttem elég időt olyan emberekkel, akik azóta meghaltak vagy más okból kiléptek az életemből.
És még rengeteg más, de gondolom már ez is több, mint ami érdekelt.
válasza: válasza:Mit nézel ki a barátnődből, milyen a személyisége?
Szerintem akitől valaki segítséget kér, aki ráadásul a barátja, és még magából csinál mártírt, mert jajj szegénynek milyen megterhelő erről hallani, az a rohadtul önző, hát bmeg annak még milyen megterhelő, aki átéli.
Nekem speciel bármelyik barátom elmondhatna bármit. Az lenne megterhelő, ha valaki konkrétan a pszichológusának használna és tőlem várna megoldást és rendszeresen beszélne a bajairól úgy, hogy vár választ, holott én nem tudok érdemben segítséget nyújtani ilyen szinten, ez pszichológus feladata valóban és nem egy baráté.
Viszont ha krízisben van egy barátom, akkor nyugodtan kibeszélheti nekem, vagy csak ha akarja, hogy egy ideig mellette legyek, amíg nem kap szakszerű segítséget, gondolatokat elterelni, az simán belefér, mert ebben tényleg tudok mit segíteni.
Remélem érzed a különbséget, szerintem mondd el a barátnődnek, ha tudod, hogy empatikus, van aki nem az, annak én se mondanám el, de te ismered őt.
"Szerintem akitől valaki segítséget kér, aki ráadásul a barátja, és még magából csinál mártírt, mert jajj szegénynek milyen megterhelő erről hallani, az a rohadtul önző, hát bmeg annak még milyen megterhelő, aki átéli."
Lehet, hogy így hangzott a kérdés, de erről szó sincs! Mindig nagyon segítőkész a barátnőm, pont ezért nem tartom jó ötletnek ezzel is terhelni, így is egy csomó baja van, csakis az én gondolatmenetemben jelennek meg ezek a dolgok, ő ha ezt érezné, akkor se hiszem, hogy ilyet írna/mondana nekem. Egyike a legempatikusabb embereknek akiket ismerek. Őszintén nem is értem, hogy hogy lehet, hogy ilyen sok idő után még mindig barátkozik velem.
válasza:(nem tudom érdekel-e bárkit is, de:)
Végül úgy döntöttem, hogy mégis elmondom neki. És az a beszélgetés nem tudom pontosan hogyan, de nagyon sokat segített. Az esetek kb. 75-80%-ában ha felidézem a beszélgetést, akkor nehezen, de sikerül megállnom, hogy ártsak magamnak. Persze ez még mindig problémás, de sokkal jobb, mintha 4*-5* ennyi alkalommal csinálnám.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!