Mit mondanátok annak a barátnak, aki csak akkor lenne hajlandó meglátogatni benneteket, ha külön szabadságot vesztek ki?

Véleményt még lehet kérni, nem? Menj te a büdös francba a stílusoddal együtt.

Ha csak azért találkoznál a másikkal, hogy kihasználd, ha kell, a képébe mosolyogj, lehúzd, de valójában a háta mögött semmibe veszed, akkor valójában köpönyeg forgató vagy és képmutató. Ilyen barátom szerencsére nincs. Én sem vagyok ez a habitus.

Nem lakunk messze egymástól egyáltalán, ezért nem is értem (Budapest, és egy ahhoz közeli település), kerékpárral is kb. fél óra alatt megtehető az út. Abban viszont egyetértek, hogy nem szép dolog másokat a hátuk mögött kibeszélni, mert ez tényleg nem korrekt, és ezt én is elismerem. Kicsit el is szégyelltem magam emiatt. Csak zavar, hogy van egy barátom, (tulajdonképpen egy van, mert nehezen barátkozok/bízok meg másokban), és akit egy éve hívok nagy szeretettel, mind a ketten tervezzük a dolgot, ő ígérget, én tartom a meghívást, igaz, rá hagyom, és szoktam is mondani, hogy ha nagyon nem megy, én nem erőltetem. Egy évben egy-két szabit mondjuk nem nagy dolog kivenni, ha barátról van szó, csak azt tartom abszurdnak, hogy csak és kizárólag így tudna meglátogatni, mert ezt így nem igazán tartom "normális" jelenségnek, és véleményekre voltam kíváncsi, hátha én gondolkodok rosszul. Ha egy-két válaszra ingerülten sikerült válaszom, elnézést kérek az érintettektől. Köszönöm mindenkinek az eddigi válaszokat, különösen az utolsót. Valahogy majd összejön a dolog. Ahogy a mondás is tartja: a jó dolgokra várni kell :)