Igaz, hogy általában középiskolában születik meg a legtöbb, legmélyebb barátság, mert már a felsőoktatásban, illetve munkahelyen is több az érdekbarátság, mint a valódi?

Szerintem àltalánosban.

Felnőtten lasan 30 évesen is az általános igazi bnőkkel tartom a kapcsolatot es a haversrácokkal, a kesbbi sukikbol nem maradt meg senki csak egy tanfolyamrol egy csaj lelkitárs.(gimi fosulibol zero)

Nem hiszem, hogy amik később születnének, azok mindenképp "érdekbarátságok" lennének (bár jó lenne, ha valaki definiálná ezt nekem egyszer, mert szerintem minden barátságban van valamennyi érdek), de a középiskolaiak szerintem is gyakrabban tartósak. Egyszerűen azért, mert a leginkább fogékony időszakunkban találkozunk, és együtt, egymást formálva növünk fel. Felnőttként is ezért értjük félszavakból egymást.

Nekem sem lett tartós sem egyetemista, se munkahelyi barátságom. Nem hiszem, hogy bármelyik is különösebben "érdek" lett volna, akkor és ott megvolt a helyünk egymás életében, de nem volt egy sem olyan mély, hogy megmaradjon azután is, miután megszűnt a közös élethelyzet.

Csak akkor lehet érvényes ha felnőttként is közel laktok egymáshoz.

Sokan bejárnak valahonnan valahová tanulni mind két intézményben aztán dolgozni pedig megint máshová mennek.

Az en osztály es csoport társaim egy ilyen 800 km és körben vannak szétszórva valaki az ország másik végében valaki egy másik országban.

Ezekkel az emberekkel azért a barátság elhal egy idő után akárhogy is igyekszik az ember.

Az egyetem pedig 300 km re volt a lakhelyemtől ahonnan voltak batataim minden felől. A távolságot a legtöbb barátság nem éli túl.

A barátok jönnek mennek.

Akikkel már kisgyerekként is az utcán jatszottam azzal a pár emberrel maradt meg a barátság a legtovább de ha elköltöznék külföldre akkor velük is megszűnne egy idő után.