Miért lehet a barátnőm ennyire az autó ellen?

De ez így sokkal hülyébben jön ki, mintha elmondaná. Én se azt mondom, hogy a sarki boltba is menjünk autóval vagy, hogy nincs meg a varázsa annak, ha mondjuk felülünk egy vonatra. De amikor egy túra után zötyögünk haza a sárga busszal, ami szökőévente egyszer jár meg 3x szállunk át, annak én nem látom a varázsát. Vagy amikor egy egész napos vásárolgatás közben nem tudjuk bedobni a szatyrokat a kocsiba és még a vonat is késik egy órát. Nyilván ki lehet bírni, ha az embernek nincs lehetősége autóval menni, de ilyen esetben minek kibírni?

Amikor autóval mentünk lassan, óvatosan vezettem, de nem is éreztem , hogy félne mert tök jókat beszélgettünk meg “buliztunk” útközben, teljesen elengedte magát. Pedig én is csak erre tudok gondolni….

Abban van igazság, hogy amikor pl korábbi barátságainkról beszélgettünk akkor meséltem neki, hogy az egyik barátnőmmel azért szakadt meg a kapcsolatunk, mert nagyon kihasznált és leginkább az autó kapcsán, neki nem volt és mindig mindenfele menni akart, de soha eszébe se jutott, hogy én tankolok, én vezetek órákat, hanem beült mellém, mondta az úticélt, amit éppen kitalált és élvezte az utat, de egy kávéra se jutott volna eszébe meghívni. És ha valahova nekem nem volt kedvem, energiám menni akkor megsértődött. Meg kétszer vele is mentem több napra, és a szállást is “elfelejtette” mind a kétszer kifizetni a részét. Vásárolni is ő a heti szintű bevasarlasaira akart magával hordani, hogy legyen autó. Ez mondjuk jó felvetés…lehet, hogy amikor erről meséltem ez jött ki rosszul. Sok ismerős is meg szokott kérni, hogy vigyem már el őket ide-oda vagy munkatársak, hogy vigyem őket haza, amikor nem is egy irányban lakunk és nem is vagyunk olyan kapcsolatban. Ez valóban szóbakerült, hogy ezt mennyire utálom. De azt is mondtam, hogy nem arról van szó, amikor olyan közös program van, amihez nekem is van kedvem, hanem arról ha a másik elvárja, hogy kétnaponta 100 kilómétereket menjünk. Közben pedig egy kávézóban is forintra pontosan elkéri a részemet.

Mikor kirándulni voltunk, akkor a vacsorát ő állta, és másnap nem akarta, hogy visszahívjam ebédnél, mert, hogy én tankoltam. Akkor mondtam is neki, hogy amit mondtam azt nem ilyen esetekre értettem. Úgyhogy visszahívtam. Rá fogok kérdezni nála ,hogy ez-e a baj?! Mert ezt egyenes kommunikációval meg lehet oldani. Most így belegondolva lehet, hogy az én hibám ez, lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam. De amikről meséltem azok teljesen más helyzetek voltak. Lehet benne ez máshogy maradt meg