Szerintetek mit lehet tenni ilyen emberrel? (többi lent)

18 éves lány vagyok. A legjobb barátnőmet már 10 éve ismerem, nagyon jól megvagyunk, sokat vagyunk együtt. Mindketten félénkek, visszahúzódóak vagyunk,de bárkivel szívesen barátkozunk, ha úgy adódik. A legjobb barátnőm tavaly testnevelés órán összeismerkedett egy lánnyal, aki mindig vele akart tollasozni, labdázni. Ez a lány aztán velem is megismerkedett. Az elejétől fogva furcsálltam már kicsit a túlzott közvetlenségét, de először azt hittem, ez teljesen normális, extrovertált viselkedés. Szóval ez a lány, nevezzük most Lilinek, nagyon hamar összehaverkodott velünk. Alig 3 nappal azután, hogy engem megismert, már csinált egy messenger csoportot, amibe mindhárman benne vagyunk. Szinte minden nap teleírja a csoportot. Valahányszor megnézem a messengert, kész kisregény fogad. De nemcsak a csoportban, hanem nekem privátban is nagyon sokat ír. Legjobb barátnőm nagyon szűkszavú lány, rajtam kívül mindenkivel. Szóval Lili vagy a csoportot írja tele, vagy nekem írogat privátba. Én nagyon szívesen beszélgetek vele, mert tényleg kedvelem, de nekem ez ilyen töménységben így nem megy. Ha hív és felveszem a telefont, biztos, hogy 3 óránál előbb nem szabadulok onnan. Engem már önmagában ez is nagyon megterhel érzelmileg, azt érzem csak, hogy egyre fáradtabb, levertebb vagyok, amióta a társaságunk tagja lett. A telefonbeszélgetések alatt nagyrészt ő beszél, ha néha nem szakítanám félbe, nem is jutnék szóhoz. De az a baj, hogy írásban is nagyon fárasztó. Rengeteget ír egyszerre, nagyon gyorsan. Meg kicsit olyan, mintha csak arra várna, hogy mikor írok. Van, hogy válaszolok neki egy üzenetére, kiírja a messenger, hogy 3 órája volt elérhető, de amint én írok, bumm, már rögtön megnézi. Mondanom sem kell, élőben még fárasztóbb. Az elején minden hétvégén valami programot akart szervezni, de ezt már sikerült vele szerencsére megértetnünk, hogy mi annyira nem vagyunk kimozdulós emberek, kell az egyedüllét ahhoz, hogy kicsit fel tudjunk töltődni. Magamról itt fontos megjegyeznem, hogy enyhe Asperger szindrómával élek, tehát sok szociális nehézséggel küzdök.Minden olyan esemény, program, ahol sok idegen emberrel kell találkoznom, jópofiznom, borzasztóan kimerít. Liliről viszont azt kell tudni, hogy nagyon rosszak a családi körülményei, tehát valamilyen szinten érthető, hogy tőlünk remél vigaszt, de szerintem egy barátságban fontos az alkalmazkodás is. Ha én és a legjobb barátnőm próbálunk alkalmazkodni az ő igényeihez, akkor szerintem tőle is elvárható lenne, hogy próbálja meg tisztelni és betartani a határainkat. A másik probléma még, hogy bár rengeteget beszél, szinte sosem mond igazat. Feltűnően részletes, abszurd, valóságtól nagyon elrugaszkodó, véget nem érő történetekkel untat minket. Többször sikerült rábizonyítanunk, hogy nem őszinte, de nem képes beismerni. Amiről konkrétan bizonyítékaink vannak, azokat nagy kelletlenül beismeri, de folytatja tovább a kitalált történetek mesélését. Ha pedig bármikor finoman megpróbáljuk neki mondani, hogy ne csinálja ezt, akkor vagy felcsattanik, vagy elkezdi sajnáltatni magát, hogy még mi érezzük magunkat rosszul. Nem tudom, mit csináljunk. Szeretnénk a barátai maradni, mert egyébként, jóindulatú, okos, vicces, hűséges barát. Szerintetek mit tegyek, hogy bírjam őt rá egy kis változtatásra?