Mit lehet tenni egy ilyen emberrel?

Sziasztok!

Van egy "barátnőm". Egy évig kb minden rendben volt, nem veszekedtünk sokat és nem volt olyan, hogy napokig ne beszétünk volna. Szóval ennyi idő kellett, hogy észrevegyem, ő nem egy jó ember, rosszindulatú,mindenkit lenéz. Miközben ő maga sem egy nagy durranás. A probléma az igazából, hogy mi ketten vagyunk így nagyon jóban az osztályban, másik barátnőm akivel még nagyon jóban vagyunk már 3 éves korunk óta, ő másik iskolába jár. Szóval nem akarok egyedül maradni, de úgy érzem megmérgezi a mindennapjaimat, folyamatosan oltogat, kritizál, szurkáló megjegyzéseket tesz. Neki van barátja már évek óta, nekem egy negatívan elsült kapcsolatom volt, de igazából én vetettem neki véget, mert úgy éreztem, megfojtanak a folyamatos tapadással. Mit csinálsz, hol vagy, stb. Na én az ilyet nagyon nem bírom, szóval ejtettem. Nem is akarok most kapcsolatot egyetemig, mert nekem a tanulás jelenleg a legfontosabb. Szerintem ő azt hiszi, hogy féltékeny vagyok, hogy neki van párkapcsolata. Burkoltan mindig a szememre hányja tulajdonképpen, hogy én ehhez sem vagyok elég jó. Meg úgy általánosságban tesz ilyeneket. Nagyon kárörvendő. Pont a héten volt az eset, úgy volt, hogy dogát írunk egy tantárgyból, amiből amúgy is szerettem volna még javítani. Előtte órán közölte a tanár, hogy mégsem írjuk meg a dogát, ő meg így nagyon érződött rajta, hogy örül annak, hogy nem tudok javítani. Mézes-mázos hangon mondja: " Jajj, hát nem tudsz már javítani!" És mosolygott még hozzá. Meg múltkor is rólam másolta a dolgozatot, csak nem vettem észre, mert olyankor bele vagyok merülve a dolgokba, utólag mondta hogy rólam másolta az egészet... Nem is okos, nem is szorgalmas. Ha kap egy jó jegyet, akkor viszont elkezdi mondani, hogy Jajj hát így meg úgy.

Elvileg én vagyok a legjobb barátnője. Nagyon nem normális dolog ez. Viszont nem tudok vele mit kezdeni, tudom, hogy nem fog megváltozni és a lelkem mélyén szeretem őt nagyon, szeretek vele lenni, nevetgélni, de mégis tudom, hogy rossz ez így. Aki rossz ember, az a lelke mélyén örökre ilyen marad. Van még vissza 2 év a suliból, utána elválnak az útjaink szerencsére, viszont addig nem tudom, hogy fogom ezt elviselni. Eddig tűrtem, de elegem van belőle. Betelt a pohár. Tehát a kérdés, van valami ellenszer?

Nem, nem vagyok rá féltékeny. Sokkal jobb életem van, jobb jegyeim a suliban, szebb és nagyobb házunk, jogsi, nyelvvizsga, amik neki nincsenek.( nem vagyok anyagias, ezek tények) Annyi, hogy neki van barátja, nekem meg nincs, de mint írtam, most nem is szeretnék kapcsolatot.

A válaszokat és, hogy elolvastátok ezt a hosszúra sikeredett szöveget, nagyon köszönöm!