Mit kezdjek ezzel az állítolagos legjobb baráttal?

Nem egyszerű, mert érzelmileg ragaszkodsz hozzá, és ahogy látom, nem vagy nyitott új kapcsolat kialakítására, ez az egészben a legrosszabb.

Nézd, leegyszerűsítheted a dolgot magadnak azzal, hogy felteszed magadban a kérdést: Nekem erre van szükségem? Kielégítő így számomra ez a kapcsolat? Megéri érzelmileg ez nekem így?

A leírtak alapján egyértelmű, hogy nem. Akkor magadban szépen elkezded úgy kezelni a másikat gondolatban, hogy ok, akkor ez ennyi volt. Ha ír is bármit nem szavazol neki akkora bizalmat, mint eddig, és elhiszed, hogy nem ő a világ közepe. Megérted, hogy volt egy időszak ami segítő volt számodra is, erre szép emlékként tekintesz vissza, de ez már rég nem arról szól, amiről akkor szólt. Kierőszakolni nem fogod tudni a figyelmét, és ne is menj át pszicho-ba, magadat is károsítod vele, keresss olyan embereket akikkel jól érzed magad, és ami fontosabb, kölcsönös a tisztelet. Ettől függetlenül eszedbe fog jutni, igen, de ha csak úgy gondolsz rá, hogy azért a rövid időszakért hálás vagy, de vége, akkor picit könnyebb megérteni a helyzeted. Ezek olyan dolgok, amik nincsenek a kezünkben, és nem tudjuk irányítani a másikat. Ha jellemtelen akkor azért neked nem kell szenvedned. Tiszteld magad annyira, hogy kiállsz magadért és kiszállsz ebből a kapcsolatból elsősorban érzelmileg.

Sajnos tapasztalat alapján is írom. Nekem ott lett vége, hogy hosszú idő után újra felkeresett, nagyon lelkes/érdeklődő volt (meg is örültem neki) és mikor eljött az idő, hogy reagálni kellett volna dolgokra ismét eltűnt, ünnepeken nem írt, de ígéretet tett, hogy írni fog és a találkozás lehetőségét is felvetette... de mint írtam: ismét eltűnt. Fogalmam sincs hogy ezek miért történnek, egyáltalán nem haragszom rá, biztosan megvan az oka, hogy nem ír, viszont ebből is láthatod, hogy vannak olyan emberek, akik a végtelenségig el tudnának menni (akár akarattal, akár akaratukon kívül) a másikkal szemben.

Erre mondom azt, hogy a saját mentális egészséged érdekében jobban jársz, ha magadnak meghúzol egy határt, hogy eddig mehet érzelmileg a másik és nem tovább és ha neked nem kényelmes, akkor nem beleőrülsz, keseregesz rajta, szépen leépíted a másikat, arra az időszakra meg jó szívvel gondolsz vissza, de keresel egy másik barátot, mert szociális lények vagyunk, szükségünk van őszinte barátságokra, kapcsolatokra.

Én a helyedben elkezdenék neki egyre ritkábban írni, nem dőlnék be a manipulatív szövegeinek, majd pár sorban őszintén elköszönnék tőle, akár tiltanék. Van egy olyan érzésem, hogy ha elkezdenéd hanyagolni a srácot, előtörne belőle a követelő, fenyegetőző kisgyerek.

Nem tartom egészséges kapcsolatnak azt a kapcsolatot, ahol csak az egyik fél "bontakozik ki", a másik pedig folyamatosan el van nyomva. Nagyon kérlek keress olyan kapcsolatot, ahol te is meg vagy hallgatva, tisztelnek téged/a véleményed, és erkölcsi kérdésekben is egyeztek. Talán ez jó lehet az alapja egy barátságnak.

Remélem tudtam valamennyit segíteni.