Nincsenek barátaim, egyedül vagyok. Mit tegyek?

16 évesen még nincs is igazi barátság még !

majd ezen ráértsz gondolkodni 50 évesen.

Nem értek egyet az első hozzászólóval, 16 évesen is van barátság. És a maga formájában teljesen igazi. Lehet, hogy nem lesz tartós, de az is lehet, hogy igen.

A legjobb lenne, ha találnál a családodban, ismerőseid között valakit, akivel ezt meg tudod beszélni.

Ha van valami hobbid, sportolsz, akkor járj el olyan társaságba, ahol ezt űzheted, és közben ismerkedhetsz is.

Én azt tudom javasolni, hogy kezdj el más közösségekbe is járni pl ha van valami hobbyd azt kezd el gyakrabban is csinálni. Pl ha szeretsz röplabdázni akkor járj egyesületbe.

Ez is egy megoldás amit most csinálsz. Ha van kedved akkor írj, rám mesélj magadról, ráérek most és szívesen ismerkedek. :)

18/F

Szia

Megértelek valamikor én is így éreztem.

Az első lépés amit meg kell tened, az hogy ismerd meg önmagad. Tudd azt, hogy ki vagy és mit akarsz igy tudni fogod,hogy ki az a barát aki a egjobbat hozza ki belőled.Légy önmagad, ne próbály más lenni mint amilyen valójában vagy.Az öszinteség vonzzó tulajdonság.

Ha igaz barátokat akarsz fontos,hogy te is azzá vály! Ahogy már tanácsolták legyél kezdeményező, beszélges másokkal,halgazsd meg őket, legyél együttérző.Ha ezt lássák rajtad, vonzódni fognak hozzád.

Fontos, hogy azért ne barátkozz össze akárkivel, válogazsd meg a barátaidat. Persze nem kell előitélettel lenned mások iránt, de bizonyosodj meg arról,hogy ö is jó barát lenne a számodra.

Én Jehova Tanuja vagyok és el kell mondanom hogy köztük igazi barátokra találtam, akik ha problémám van készek sirni is velem. Ez azért van mert minket a Biblia tanít meg arra, hogy milyen egy igaz barát PL: (Filippi 2:4,Jakab 3:2). Kívánom, hogy te is ilyen barátokra talály!

Üdv: Tünde

Szia! Nem irtad, hanyadikos vagy, de ugy tünik, hogy kilencedikes lehetsz. Tudod, az iskola elso honapjai (féléve) ugy telik el, hogy mindenki játssza magát, olyanokkal van, akikkel késobb az évek során egy szot nem fog beszélni - erre az indokuk meglehetøsen egyszeru: ki-ki kiszuri, kit tart érdemesnek a barátságára. Sok oromteli perc és sok csalodás után, szép lassan kialakulnak a hosszabban tarto baráti társaságok.

ès persze vannak olyanok, -mint amilyen te vagy, s amilyen én is voltam- , akik egyszerüen nem akarnak részt venni ebben a szinjátékban.

Azt javaslom, várj turelmesen. Lesznek, akik felfedezik, hogy neked nincs még senki, sot ez talán szimpatikussá is tesz majd téged számukra.

Mellesleg, ha te látod, hogy valaki egyedül van, bátran menj oda hozzá, kezdeményezz, elvégre vesztenivalód nincsen.

Visszaemlékszem az elså évemre. Szeptembertöl kb januárig mindenki csak a rosszat látta benne, furcsállották a viselkedésemet, és szinte senkivel nem beszéltem. Igaz, volt egy barátom sulin kivul, akivel jol el voltam. Am ø egy nap elkoltozott, s az addig nem zavaro közöny bántani kezdett. Igy elkezdtem a tobbiekkel ismerkedni, s májusban megtettem azt,amit mindenki más szeptemberben lezavart.

Ugy ballagtam el, hogy legalább hat-hét barátom volt. pedig lásd, hogy kezdtem.

Ne aggodj, s semmiképp ne gondold azt, hogy te már öro¨kké magányos leszel køztuk. "Róma sem egy nap alatt épült!"

Mellesleg, ha te megjátszott barátokkal valo céltalan lödögés helyett olvasol, az csak a te javadra válik!!

21f

Szia! Hasonló cipőben vagyok, mint Te, csak én már bőven egyetemre járok. Én sem nagyon tudom kezelni a helyzetet, de talán amit tudnék javasolni, az az, hogy fiúkkal barátkozz. Több okból is előnyös ez: lányként neked nagyon könnyű lesz egy fiú társaságba beilleszkedni, a fiúk mindig szívesen látják a lányokat, nincs rivalizálás. A másik ok, hogy a fiúk nagyobb, lazább társaságokba verődnek, oda könnyebb csatlakozni. A lányoknál néhány fős klikkek vannak, amik nagyon zártak, ha már egyszer kialakult, gyakorlatilag lehetetlen betörni (tapasztalat). A vegyes társaság is jó, ahol a fiúk föllazítják alányok szűk klikkeit, de ez középsuliban még nem igazán jellemző. És ezekben is azért a lányoknak még mindig megmaradnak a klikkeik. Ezt tudom javasolni. A gond az önbizalommal lehet, nekem sem volt merszem csak úgy odaállítani a fiúkhoz. Ezt én nagyon szívesen ajánlanám magamnak is egyébként, csak nálam már ott megbukott a dolog, hogy női szakmás egyetemre járok, a fiúk aránya 1 a 60hoz...

Neked sok sikert kívánok, és egyet értek az előttem szólóval, a leg1. lépés az önismeret. Ennek hiányában sajnos nem megy a dolog (nekem sem megy a mai napig,mert fogalmam sincs ki vagyok,arról meg pláne nincs, hogy ki lehetnék)

Hajrá:)