Nincsenek barátaim, egyedül vagyok. Mit tegyek?

Sziasztok! Nem hiszem, hogy bárki elolvassa majd amit most írok, azért eltelt már egy jó pár év a kérdés feltétele óta. :D De mégis úgy döntöttem, hogy írok, hátha segítek ezzel valakinek.

Szóval, ha hiszitek, ha nem, a végén minden jóra fordult! Iskolát váltottam 10. osztály után és egy olyan suliba mentem, ami oktatás szempontjából ugyan gyengébb volt, de a közösség sokkal elfogadóbb volt, könnyebben ment a barátkozás. Tényleg minden megváltozott, sok új barátom lett, akik azért szerettek aki vagyok, sokszor eljártunk együtt fagyizni, sétálni suli után. Ezenkívül a másik plussz, hogy osztályelső lettem, az érettségim is kiváló lett, dicséretben is részesültem. Ez gondolom azért is volt lehetséges, mert az állandó önsajnálat és panaszkodás helyett, nekiálltam tanulni, haha. :D

Mostanra már nem annyira tartom a kapcsolatot a középsulis barátokkal (főképp időhiány miatt, egyetemre járok és mellette dolgozok is) de szereztem új barátokat és magammal is megbarátkoztam. Vagyis ez még mindig folyamatban van, az önbizalmam még mindig nem az igazi, de már alakulóban vagyok. :)

Így visszatekintve az lenne a tanácsom mások számára, hogy maradjatok hűek önmagatokhoz. Egy hazug barátság sokkal rosszabb mint egyedül lenni, kezdjetek bele új hobbikba, próbáljatok ki új dolgokat és legyetek őszinték másokhoz.

És ha nagyon rosszul érzitek magatokat az osztályotokban, ne féljetek segítséget kérni (szülő, esetleg egy megbízható tanártól). Ha pedig nagyon rossz a helyzet, mindig válthattok iskolát. Nekem bevált. Sok szerencsét és kitartást kívánok mindenkinek, aki hasonló problémákkal küzd, mint én anno 16 évesen! Ügyesek legyetek!:)