Buta voltam, el lehet ezt felejteni?

Tinédzserként (már jó régen) beleszerettem, egy nálam sokkal idősebb férfibe. Szó szerint üldöztem, elég sokáig. Azalatt az idő alatt, ő egyetlen egyszer sem bántott meg, olyan türelemmel viselt, amit felnőttként magam sem értek, hogy bírta. Sok közös ismerősünk van, így évente párszor összefutunk. Én ilyenkor igyekszem messzire kerülni őt, annyira szégyellem magam, amiatt a régi butaságért. Rajta látom, hogy próbálja éreztetni velem, hogy semmi gond, fiatal voltam, ennek ellenére, képtelen vagyok hozzá normálisan viszonyulni, pedig szeretnék. Olyan jó volna néha pár mondatot váltani, hogy hogy van, mi újság vele, de nem tudom megbocsátani magamnak, hogy mennyi kellemetlenséget okoztam neki, hosszú ideig.

Hogy lehet túllépni azon, hogy ártottam annak, akit nagyon szerettem, és aki emiatt mindig fontos lesz nekem?

Örülnék mindenféle tanácsnak, esetleg saját történetnek, hogy hogy bocsátottak meg nektek, és ti saját magatoknak, miután ostobaságok sorát csináltátok.